2012. október 30., kedd

Rossz napok

Nem kell megijedni, nem balhézunk Pasival! Csak zavarja, hogy nem tudunk elmenni sehová. Csendben megjegyzem, engem is.
Az van, hogy én lassan két hete vagyok pocsékul kisebb-nagyobb megszakításokkal. Kezdésnek jött egy rosszul időzített és igen hosszú pirosbetűs, aztán négy nap kicsattanó egészséget követően derült égből hidegfront, na azóta nincs egyetlen normálisan használható végtagom se, konkrétan mindkét vállam szét akar szakadni, néha betársul a jobb csuklóm és a bal térdem, és ha ez nem lenne elég, az oldalam is szúr, épp úgy, mint mikor futás közben rosszul veszem a levegőt.
Ma már egészen jól vagyok, a vállam csak hirtelen mozdulatoknál fáj (nem egyfolytában, mint eddig), az oldalam meg már csak akkor szúr, ha tüsszenteni próbálok (napok óta NEM tüsszentek, egyáltalán), vagy ha az ágyban egyik oldalamról a másikra fordulok. Be is terveztünk szerdára egy kis kiruccanást, gondoltuk, hogy miután Pasi végzett a munkahelyén, elmegyünk Parlamentet fotózni, esetleg a Város többi részén is csinálunk pár képet. Tényleg csak azért, hogy  végre CSINÁLJUNK valamit.
Az egész nap el lett cseszve. Először is Pasi reggel rájött, hogy nem egészen úgy van a beosztása, ahogy egyébként, felcserélték a keddet és a szerdát. Jó, hát akkor ma megyünk szerda helyett, jóaz. Aha, persze. Pasi munkahelyén őrültekháza, egész nap semmire sem volt ideje, leszámítva az ebédszünetét ugye, de az JÁR neki. Az tartotta benne a lelket, hogy viszek neki ebédet, meg hogy mikor végez, a Blahán fogom várni. Aha, persze.
Piri mama délután hívott (épp mikor vittem az ebédet Pasinak), hogy mikor érünk haza, mondom nem tudom, mert programunk van. Hát, át kéne ütemezni, mondom jó, megbeszélem a drágámmal, és visszacsörgök. Életem értelme nem örült túlzottan (ne szépítsük, rádobtam egy jókora lapáttal a rosszkedvére), de megbeszéltük, hogy kárpótolom. Valahogy...
Az már csak a hab a tortán, hogy a külső vinyóján lévő összes adat szőrén-szálán eltűnt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése