Norewa naplója

Van az a szint, amikor az ember már reménykedni sem mer. Csak álmodozik, de pontosan tudja, hogy amire vágyik, azt soha nem kaphatja meg. Így vagyok ezzel én is.
Szerelmes vagyok. Határtalanul boldognak kellene lennem. De vannak dolgok, amik beárnyékolják a boldogságomat. Mit szépítsem? Szanaszét vagyok adósodva. A lakáshitelt már jó ideje képtelen vagyok fizetni. Végrehajtás alatt van a történet, nem beszélve a közös költségről, ami már szintén hétszámjegyű tartozás.
Huszonnégy éves vagyok. Gondtalanul kellene élnem, buliznom, tervezgetnem, tanulnom, belefeledkeznem a szerelembe. Ehelyett minden nap gyomorgörccsel nyitom ki a postaládát, és azért imádkozom, hogy ne a végrehajtó levele várjon, vagy egy újabb horribilis összegű számla. Mert persze a számlákkal is mindig csúszunk, soha SEMMINK sincs időben fizetve, és vannak, akik úgy élnek itt, mintha nem lenne holnap.
Amikor négy évvel ezelőtt belevágtam az Odúprojektbe (egyébként éppen ma négy éve, hogy beköltöztem), nem gondoltam, hogy ennyire mélyre süllyedek. Semmi mást nem akartam, csak egy lakást, egy biztos pontot az életemben. Valamit, amiről elmondhatom, hogy az enyém. Persze egy kedves nőrokonom már akkor belerondított az örömömbe, mert minden egyes alkalommal, mikor ki merészeltem mondani, hogy az Odú az én lakásom, közölte, hogy nem, a banké. Mert persze hitelből lett véve, mi másból? De akkor még úgy álltak a dolgok, hogy nem jelentett problémát fizetni a törlesztőket.
Már tudom, hogy rossz döntést hoztam, de nem tehetek róla, én TÉNYLEG csak egy fészket akartam, egy helyet, ahol biztonságban érezhetem magam. Kártyavárként omlik össze az életem.

Nagyon szeretnék gyereket. Lehetőleg nem tíz-tizenöt év múlva. Ugyanakkor, mint mindenki más, én is azt szeretném, ha a gyerekem úgy jöhetne a világra, hogy mindent meg tudok neki adni, amire szüksége van.Szeretnék nyugodt életet biztosítani neki, Pasinak és magamnak is. Szeretném, ha nem csak azt látná, hogy halálra hajtom magam azért, hogy a számlákra jusson.
Normális életet szeretnék egy otthonos, szépen felújított lakásban, Pasival. Gyereket, kutyát. Néha elmenni nyaralni. Akkor megvenni valamit, amikor szükségem van rá (most például egy új csizma kellene, mert maholnap itt a tél, a csizmám meg lyukas és levált a talpa), és nem akkor, amikor végre-valahára leértékelik, és azért van rá pénzem, mert nem fizettem be a sárgacsekket.

De mindegy. Ebből a gödörből valószínűleg sosem fogok kimászni, úgyhogy cseszhetem az álmaimat.