2013. március 27., szerda

Pff...

Veszek egy nagy levegőt és folytatom... Csak előtte összekapom magam kicsit. Kell még pár nap, főleg hogy ma volt egy elég durva balhém a pasassal, aki felcsinálta anyámat. Apának nevezni nem lehet.

Értem én, hogy tisztelnem kéne, csak baromira nincs miért. Azt is értem, hogy nem akar ő rosszat, meg csak a körülmények áldozata, meg kettétört a karrierje és nem tud mit kezdeni magával, meg velem, meg a nővéremmel. Értem én, csak LESZAROM. Attól én még belegebedek, hogy bizonyítsak neki. Hogy egyszer, EGYETLENEGYSZER az életben annyit mondjon "Kislányom, büszke vagyok rád". Piri mamától hallottam már, nem egyszer, nem kétszer, és tudom, hogy ő TÉNYLEG büszke rám.
Talán ha kapcarongy lennék, vagy drogos, akkor észrevenne. Talán. Mert így nem kellek neki. Hát innentől ő sem kell nekem.

Igen, még mindig azon pörgök, hogy nem volt képes eltolni a képét a diplomaosztómra. Nem hiszem, hogy valaha meg fogom tudni emészteni, hogy elmulasztotta eddigi életem egyik legfontosabb pillanatát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése