2013. augusztus 27., kedd

Ancsi és Andrej esküvője

Tíz nap telt el, most van időm arra, hogy leüljek, és írjak róla. Kicsit sűrű volt a program, na.

10-én volt a lánybúcsú, külön bejegyzést érdemelne, de most csak címszavakban: ipari mennyiségű motyó, taxi hozott haza minket az Aréna Plázából, készülődés, egy óra csúszás, Jóasszony fogadalom, vodkakoktélok, mojito, cuba libre, banánuborka, sütinyalóka, padlizsánkrém, sajtfondü, marcipános torta, szórólapok, Single Ladies, ajándékok, sok röhögés, buli hajnalig.
17-én délelőtt már tűkön ültünk, én legalábbis biztosan. Kutyi Piri mamáéknál nyaralt, ami nem is volt baj, csak láb alatt lett volna a drágám, de nem is ez a lényeg, hanem hogy ritka gyorsan elcsomagoltam a DKNY ruhámat, meg a tökéletes fekete magassarkúmat, nem is beszélve a sminkcuccról, a kékes-lilás színben játszó kistáskáról (erről még feltétlenül mesélnem kell!), az ékszerekről, meg a H&M-ben (és ez most reklám) vett virágról, ami a hajamban volt. Szerencsések voltunk, sikerült fuvart szerezni, a menyasszony rokonai vittek minket a helyszínre, fél egykor találkoztunk a Blahán, épphogy beültünk a kocsiba és elindultunk, mikor Pasi rájött, hogy itthon maradt a cipője. Rohanás haza, aztán szívás a dugóban, nem baj, időben leértünk, gyorsan átöltöztünk, kifestettem magam (és ötször elcsesztem a tusvonalat), megölelgettem a drága barátnémat, aztán jött a vőfély. Mondott egy megható beszédet (tényleg majdnem bőgtem), aztán elindultunk a templomba. A szertartás után átvonultunk a marha messze lévő művelődési házba (jó, lehet, hogy nem volt annyira nagyon messze, de mindenki éhes volt és az összes lány magassarkúban tipegett), ahol a polgári esküvő volt, egyszerű és szép volt az egész, sírtam is egy kicsit, mert hát mégiscsak a legjobb barátnőm ment hozzá egy elképesztően jófej orosz fiúhoz, aki imádja, és a tenyerén hordozza.
Az asztalnál jó társasághoz kerültem, a lányokat ismertem már (Ancsi húga, volt kollégiumi szobatársa, akivel mellesleg én is jóban vagyok, meg a volt főnökünk, Dóri), mindenki a párjával együtt érkezett, rengeteget nevettünk. Vacsora előtt még táncoltunk egy kicsit, meg az örömanya bemutatott mindenkit mindenkinek (ez szerintem baromi jó ötlet, az esküvőkön a vendégeknek kb a fele nem szokta tudni, ki kivel van), aztán kihozták a tálakat és végigehettünk egy olyan igazán jó lagzis menüt húslevessel, főtt hússal, pörkölttel, sültekkel és RENGETEG süteménnyel. Vacsora után táncoltunk, iszogattunk, volt barátnős lötyögés, táncoltam a vőlegénnyel, a vőlegény haverjaival, bele is dagadt a lábam a cipőbe jól. Hajnali háromig riszáltunk, aztán átfuvaroztak minket a szállásunkra, ott derült ki, hogy a ruháim a drága barátnőm hálószobájában maradtak, szóval Pasi ingét vettem fel az alváshoz (és kényelmes meg jóillatú volt).
Másnap délelőtt keltünk, mindenki szép sorjában. Főztünk kávét, ettünk pár falatot (már aki), aztán visszamentünk a lányos házhoz a cuccainkért (mint kiderült, másnak is maradtak ott dolgai), közben megbeszéltük Dóriékkal, hogy velük megyünk haza, előtte meg csobbanunk egyet a Balatonban, mert nem voltunk tőle messze. Szóval elmentünk csobbanni, aztán vissza Paliért (aki közös évfolyamtársunk Ancsival), és öten begyömöszöltük magunkat az autóba, aztán hazajöttünk.

Hétfőn meg a Palatinuson voltunk négyesben Dóriékkal, de ez már egy másik történet...

2 megjegyzés: