2014. szeptember 24., szerda

Totál szívás

Még mindig nincs munkám, pedig már minden papírom megvan hozzá. Persze nem volt egyszerű. Májusban jöttem ki, ugye, vasárnapra esett pont a kiutazás, másnap bank holiday (munkaszüneti nap), kedd reggel (6-án) hívtam a JobCentre-t, 8-án NI interjú, azt mondták, hat héten belül megkapom a National Insurance Numbert. Ja. Csak éppen a landlady rossz címet írt a papíromra. Igen, a saját házszámát sikerült elírnia. Én meg vártam, vártam, sehol a levél. Június közepéig sem érkezett meg, itt már kezdtem aggódni, de a telefonszám, amit megadtak, kamu volt. Azazhogy felhívtam és nem vette fel senki. Többször, különböző napszakokban, hátha, de nem. Pasi rákeresett, hátha fórumokon, itt-ott talál némi infómorzsát, kiderült, hogy SENKI nem tudta elérni a hivatalt azon a számon. Felhívtam tehát őket a központi számon, ott adtak másik telefonszámot, ott elmondták, hogy hát ők telefonon nem tudják kiadni a számot. Töltsem le a megfelelő nyomtatványt, töltsem ki, postázzam el az ott megadott címre, aztán kiküldik. Viszont mivel nem voltam jó viszonyban az ottani lakótársakkal, meg már amúgy is tervben volt akkorra a költözés, úgy gondoltam, várok egy kicsit, és inkább az új címemre kérem a papírt. Elköltöztünk, rákövetkező hétfőn már a postán álltam sorba, kicsi kezemben a levéllel. Feladtam, és vártam. Eltelt egy hét, semmi. Eltelt két hét, semmi. Három hét után már zabos voltam, felhívtam megint a JobCentre-t, ugyanazt ismételgették, de legalább azt sikerült kiderítenem, hogy nem utasították el a kérvényemet (ritkán, de előfordul, hogy visszadobják), kaptam NI numbert, ki is küldték még június elején. Remek, akkor esélyes, hogy kidobták, hiába mentem át a mellettünk lévő Beauty Salonba érdeklődni, a landlady ugyanis az ő házszámukat adta meg.
Mindeközben állásinterjúkra járkáltam, sikerrel persze sehol sem jártam, mert NI nélkül nemnagyon akaródzott alkalmazni senkinek. Ehhez jött még, hogy beregisztráltam egy tanárokkal és oktatással foglalkozó munkaközvetítő ügynökséghez (érdekes egyébként, hogy itt egy cég nem saját maga hirdet, hanem ilyen közvetítőkön keresztül, ez kb olyan, minthogy te, Kedves Olvasó, bemész a helyileg illetékes munkaügyi központba, megmondod, hogy neked erre és erre kell ilyen és ilyen ember és a munkaügyi központ meghirdeti az állást a netes álláskereső portálokon, majd behívja az embereket interjúra, végül azokat, akiket ő megfelelőnek ítélt, beküldi hozzád próbanapra). Bementem interjúra, elkérték az összes papíromat, persze NI nem volt még mindig, csak referenciaszám. Kiderült, hogy kell erkölcsi bizonyítvány, angol is, magyar is, anélkül nem lehet itt gyerekekkel dolgozni, mondom oké, a magyart Piri mamáék elintézik, fordítást is kérnek, az angolt meg akkor az ügynökség, 52 font lesz, de ne aggódjak, ha most nem tudom kifizetni, majd levonják a fizuból, hát mondom, bocs, de most nekem erre nincs pénzem, épp azért kell a meló, mert éhkopp van. Aha, akkor majd átküldi a linket e-mailben még aznap, mert ez online megy. Nagy boldogan megyek haza, e-mail sehol. Eltelt egy nap, kettő, három, hát (kispöcsömet) ráírok a nőre, hogy mi az öregapja térde van, jön az e-mail fél nappal később, ja, bocs, elfelejtettem. Anyád. Link persze sehol, még másik két e-mailt kellett küldenem neki, hogy ugyan a linket küldje már, meg hogy mégis ki tudom fizetni előre, csak küldje akkor el a bankszámlaadatokat. Megjött a link, ki is töltöttem szépen az online adatlapot, minden sz*rságra rákérdeztek, kb még a lábméretem is kellett milliméterre pontosan. Mindegy, megcsináltam, írtam a nőnek, hogy oké, ez megvan, most vattafák, nem válaszolt. Eltelt egy hét, két hét, angol erkölcsi sehol, közben a magyart is visszadobták, mert Piri mama véletlenül a saját személyi azonosítóját (nem, nem igazolványszám, a másik) írta be az enyém helyett, de beküldték az enyémet, ki is van fizetve, megjön pikk-pakk és akkor mennek fordíttatni. Ne aggódjak.
Közben azért nem csak a körmömet reszelgettem, küldtem be máshová is önéletrajzot, fel is hívtak egy másik ügynökségtől, elmentem hozzájuk is interjúra, beregisztráltam, mondtam, hogy a magyar erkölcsim folyamatban, az itteni szintén, mondták, oké, rákérdeztem, hogy ha esetleg átvertek a másik helyen, akkor mennyibe kerülne náluk, ugyanúgy 52 font, remek, akkor még várok kicsit, hátha. Persze itt is sikerült egy töketlenkedő ügyintézőt kifognom, egészen konkrétan július közepe óta mostanáig képtelen volt felhívni a korábbi munkaadóimat, nekem hisztizik, hogy miért nincs referenciám, mondom neki, én megadtam minden adatot, e-mail címet, telefonszámot, mindkét korábbi főnököm beszél angolul, hívja fel őket. Másodszor is elkérte az adatokat, meg is adtam becsülettel.
Augusztus 30-án megérkezett a levelem az NI numberrel. Hétfőn mentem bankszámlát nyitni, azaz csak megpróbáltam, de ott, ahol akartam, nem sikerült, csütörtökre kaptam időpontot egy másik bankhoz, aznap lett számlám, pár napra rá, ahogy megjött a bankkártyám, hívtam az ügyintézőmet az ügynökségnél, hogy akkor MOST álljunk neki CRB-t kérni, küldte is a linket (tök más rendszerbe kellett belépni, mint az előzőnél), adatlap kitölt, oké, akkor most fizetnék. Ki is fizettem, négy héten belül meg is kapom, addig meg érvényes a magyar erkölcsim, amit időközben szerencsésen megkaptam fordítással, pecséttel. A CRB-t az online rendszerben végig nyomon tudtam követni a kapott referenciaszám alapján, 16-án reggel néztem meg utoljára, akkor azt írta, 15-én postázták. Tegnapelőtt reggel megkaptam. Tehát ELVILEG már semmi akadálya annak, hogy dolgozzak. Gyakorlatilag hiába hívom minden reggel az ügynökséget, nincs munka, egyébként is a referenciáim miatt hisztiznek még mindig. Most már ott tartok, hogy nem érdekel, szögre akasztom a diplomámat, vagy hazaküldöm Piri mamának, tojok a tanításra, elmegyek takarítani, vagy bolti eladónak, mittudomén. Az álmaimat meg önmagamat meg majd egy másik életben valósítom meg. De azért az ügynökség ingyenes továbbképzéseire eljárok. Legyen valami hasznom is belőlük.
Csak az a baj, hogy hiába küldöm be az önéletrajzomat napi szinten tíz-tizenöt helyre, interjúra nem hívnak be. Eleinte heti két-három állásinterjúm biztosan volt, most egészen konkrétan semmi. Pedig semmit nem csinálok máshogy.
Nem értem. Szó se róla, szeretem ezt az országot, csak ezt a majd-majd hozzáállást nem igazán szeretem. Minden négy-hat hét, mindenre várni kell, mindenért asztalt kell verni, mert elkeverik a dolgaidat, elfelejtik megcsinálni, aztán meg veled cirkuszolnak, vagy azért, hogy miért nem szóltál, vagy azért, hogy miért cseszteted őket naponta. Én most leginkább az utóbbit csinálom.
Hazamenni nem tudok. Nincs hová. Nincs választásom.

3 megjegyzés:

  1. Sajnálom, hogy így alakulnak a dolgaid. Nekem- nekünk volt hova hazajönni és ezt tettük, majdnem hasonló megpróbáltatások után....
    Azért good luck. :)

    VálaszTörlés
  2. Uh, hát nem semmi amit leírtál, ami történik veled! Én biztos valamelyik sarokban gubbasztanék sírógörcs közepette, szóval le a kalappal, hogy így viseled. Remélem, hogy a kitartásodért cserébe megvalósulnak az álmaid! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, ne gondold, hogy nem bújok be néha a sarokba bőgni! Sírok egy-két órát, aztán mondok pár csúnya szót és kezdem elölről. Addig nem nyugszom, míg nem találok valamit. Nem és nem. KELL a pénz, vissza akarok menni tanulni (nem Magyarországra, nyilván, elvették tőle a kedvem rendesen), saját otthont akarok megint, gyereket, normális életet.

      Törlés