Reinkarnáció

Noshát,egy kedves ismerősöm blogján olvastam valami aranyosat a reinkarnációról,mint olyanról.A poénhoz hozzátartozik,hogy az illető keresztény(félreértés ne essék,az égvilágon semmi bajom velük,amíg nem próbálnak megtéríteni),s mint ilyennek,nem kellene hinnie a reinkarnációban.Ez két okból is fura.Mármint hogy nem lenne szabad az ilyesmiben egy jó kereszténynek hinni.Az egyik ok Krisztus második eljövetele.Tudom,tudom,ezt nem kellene szó szerint értelmezni,de vannak,akik így értelmezik.A másik ok,hogy a Bibliában,nevezetesen az Újszövetségben (Lukács Evangéliuma,11/24 illetve 11/25)szépen le van írva,hogy reinkarnáció igenis van.De legalábbis testen kívüli élmény,ki hogy értelmezi.Imre bá,a volt biosztanárom hívta fel rá a figyelmemet.Érdekes,hogy mikor elsős gimis koromban olvastam(nem kell meglepődni,sok olyat olvastam már,amit kevesen feltételeznének rólam első ránézésre),fel se tűnt,vagy csak másképp értelmeztem az olvasottakat,nem tudom.Mindenesetre sok furcsaság van ebben a vallásban,rengeteg az ellentmondás.Túl sok ahhoz,hogy értsem.Hát kérdem én,most akkor szabad hinni benne,vagy nem szabad?Nem mintha gyakorolnám "eredeti" vallásomat,de mégiscsak megkereszteltek annakidején...
Ha szabad,ha nem,én nem hiszem,én TUDOM,hogy van reinkarnáció.Túl sokszor történik velem fura dolog,túl sokszor álmodom furcsaságokat(nem hülyeségek,mert van értelmük és túlságosan is valósághűek.Az ilyen álmaimból valahogy kimaradnak a szimbólumok.Az összes többi álmom telistele van velük),és nem hinném,hogy ez azért van,mert túl sok fantasyt olvasok,vagy mert túl sok "hülye filmet" néztem.És a vicc az,hogyha valakinek erről beszélek,az illető rögtön arra kér,hogy mutassak valami trükköt.Ezek nem trükkök,ez nem poén és én nem vagyok Ungár Anikó.Ezek a dolgok egyszerűen jönnek,nem is hívnám varázslatnak se,csak afféle megérzésnek,vagy nem is tudom.A helyzet az,hogy nem igazán tudok mit kezdeni a dologgal,csak van,de mégis én vagyok,én csinálom,s nem érezném teljesnek az életem,ha egyszercsak megszűnne.Nem jó,nem vicces,de mégis valahogy hiányozna,ha nem lenne.Ettől vagyok az,aki vagyok.
Megint szépen eltértem a témától,de úgy érzem,kiveséztem már,mit gondolok a reinkarnációról.

Szánalmas vagyok.De most komolyan.Nem sajnáltatni akarom magam,nem erről van most szó.Egyszerűen csak leültem egy jó hosszú kihagyás(több,mint fél év)után a zongorámhoz,mert formába kell hoznom magam.Elkezdtem játszani és körülbelül két perc után sírvafakadtam.Nem mozog rendesen a bal kisujjam,meg folyton melléütök,pedig hallom a fejemben a dallamot.Mindig így játszottam,hallottam,hogyan kell szólnia és ment is régen.A hangokat persze még megtalálom most is,de olyan nehéz...Teljesen máshogy mozog a kezem,nem azt csinálja,amit én akarok.Ez komoly gond,pedig én TÉNYLEG akarom csinálni,mert most végre lenne lehetőségem.Azt csinálhatnám,amit szeretek,úgy,ahogy szeretem,olyasvalakivel,akit kedvelek.Nem is kicsit.De erről nem akarok most beszélni,egy korábbi,nem publikált bejegyzésemben részletezem a dolgokat.Majd akkor publikálom,mikor már lehet.De most még nem,előbb tisztáznom kell egyet s mást magammal,Vele,a körülöttem élőkkel(vonatkozik ez a kedves exemre,a mélyen tisztelt baráti körömre,valamint imádott családomra).Mindenesetre Vele akarok dolgozni,ebben biztos vagyok,csak kicsit berezeltem.Nagy volt a szám,és lehet ebbe most beletörik a bicskám,de akkoris megpróbálom.Hátha sikerül...Talán még jó is lehet,csak össze kell szednem magam kicsit.
Kérek hozzá kiskanalat,kicsik a darabok,amikre szétestem! 

Hiányoznak a macskák...De főleg az Oroszlán...Bolond vagyok,hogy megint az érzelmek vezetnek,s nem hallgatok a jó szóra,de akkoris kell,akarom,nem engedem...Még a gombát is megettem,mert nem akartam megbántani,s nem érdekelt,hogy utálom,az se érdekelt,hogy túl sok a fűszer a kaján.Finom volt,jólesett,hogy főzött nekem.Szerény vacsorára hívott,mégis királynőnek éreztem magam vele szemben ülve és hiányzik ez az érzés...De az illatát még érzem magamon,pedig már egy hete volt...Beleborzongok a puszta gondolatába is,milyen jó volt mellette.Más volt.Talán túl szép volt ahhoz,hogy igaz legyen,de mostmár elhiszem,hogy szeretnek az istenek.Már elhiszem,hogy még van esélyem arra,hogy valaki szeressen,hogy valakit viszontszeressek...

"A szerelem érzelem
Nincsen benne értelem.
De törékeny,múló,kényes,
S mint a csillag,olyan fényes..."

Megint foggal-körömmel küzdök ellene,de ehhez a harchoz már(még?)nem vagyok elég erős...Félek,hogy visszautasít,félek,hogy most annyira maga alatt van,hogy első dühében világgá küldene,én meg amilyen zakkant és hiszékeny vagyok,sírva szaladnék,míg kifulladva össze nem esek valahol.Nem kellene ezt így,ország-világ előtt felvállalnom,de most ezt érzem helyesnek.Nem merem Neki elmondani.Félek,hogy kinevetne,vagy hogy a képembe vágná,hogy fiatal vagyok.Fiatalság,bolondság,de az vesse rám az első követ,ki maga is bűntelen.Nálunk már-már hagyomány az efféle kapcsolat,de nem is ez a lényeg.Engem nem érdekel,hány évesek vagyunk,nem érdekel a múltja,csak a jelene,jelenünk,jövője,jövőnk...Már ha van ilyenünk.

"Csak az a múltad,amire velem együtt emlékszel..."

Emlékszem az érintésére,arra,ahogy felcsillant a szeme,hol dühösen,hol pajkosan.Emlékszem,ahogy reggel kócosan,álmosan ücsörgött az ágyban,s a macskák ott sündörögtek körülöttünk.Emlékszem a kávé illatára,a bor ízére...Az istenek szent szerelmére!Megbolondultam.Megvesztem.Meghalok,ha nem lesz úgy,ahogy megüzentétek,Égiek...

Most magamat szidom

Bolond vagyok,mégpedig annak is a legrosszabb,legmakacsabb fajtája.Szemellenzős.Nem figyelek oda a körülöttem lévőkre,még a tulajdon anyámra se,csak saját magamra.Azt hajtogatom,hogy sosem bántanám azokat,akiket szeretek és közben sorozatosan okozok nekik fájdalmat azzal,hogy a saját gyászommal foglalkozom,észre sem véve,hogy ők óvni akarnak,hogy nekik is fáj,ami nekem,vagy ami még rosszabb,nekik is megvan a saját bajuk.Erre se figyelek és csak bántom azt,aki most igazán nagyon fontos.Nem régóta az,csak most jöttem rá,mennyit jelent.Talán még nem is sejti,mit érzek,vagy nagyonis sejti,vagy nem tudom.Félek elmondani neki,ráadásul azt hiszem,most akarva-akaratlanul a lelkébe gázoltam.Pedig megmondtam,megígértem magamnak és neki is,hogy nem fogom bántani.Akarattal sosem.
Sűrű,sötétszürke masszává folynak össze az egyetemen vagy itthon töltött napok,s csak akkor szalad mosoly az arcomra,ha Őrá gondolok,ha eszembe jut a huncut metszésű,ravaszul csillogó,mélybarna szempár,vagy az örökké mosolyra húzódó ajkak.Megérzem magamon az illatát és már szebb a napom,már fény csillan a sötétségben.És most megint a saját bajom volt fontosabb,nem láttam,nem vettem észre,hogy neki fáj,százszorta jobban,mint nekem,mert friss a sebe.Bolond vagyok.Vak és süket,csak a saját szürkeségemet látom,a saját nyüszítésemet hallom.Most felnyitotta a szemem és ráébresztett,hogy ideje félretenni a gyászomat és végre a körülöttem élőkkel foglalkozni.Ezért és még sok másért hálával tartozom neki.
Most békén hagyom,idő kell neki és ezt megértem.Ha akar,majd keres,ha nem akar,nem keresem.Csak azt akarom,hogy tudja,rám számíthat.Sokat jelent nekem. 

"Hát elmentél..és olyan a csönd
melyben őszintén be kell vallani
a magányból fakadt muzsikában
neved dallamát vélem hallani... "

Boldog születésnapot Tesóm!Ma lennél huszonnyolc.Hiányzol,nekem,anyának,apának,Krisztának és Zazinak is.Mindenkinek,aki szeretett,szeret. 

Szeretettel ölel:
Húgod