elmebaj

Most olyan érvagdosós hangulatom van.Félre ne értsetek,nem fogom kinyírni magam.Túl sokminden áll mögöttem(és előttem)ahhoz,hogy most feladjam.Gyávaság lenne,s nekem nem szokásom megfutamodni.De akkoris olyan fos a kedvem.Rég éreztem magam ilyen pocsékul.
Orsi is kikészült,én meg valahányszor meglátom,vagy végighallgatom,visszagondolok Kristófra.Folyton azt mondogatom,hogy már nem fáj.De igen,fáj,csak eddig magamnak se vallottam volna be.Nem az a gond,hogy még mindig szeretem,hanem hogy iszonyú nagy pofont kaptam tőle.És még ki se hevertem,jött a következő.Köszönjük meg szépen az Oroszlánnak.De talán most van remény.Remélem,szeretnek még az Égiek...
Ittvan az ölemben Artemis,és valahányszor belenézek a szemébe,Lilit látom és összeszorul a torkom.Mindig olyan kis féltékeny volt,nem tűrné meg ezt a vakarcsot.Olyan sokban hasonlítanak,de mégis annyira különböznek és ez fáj.Mert pont úgy szuszog,mint Lili,ugyanazt a papucsot(a másik felét)tépi darabokra,ugyanazokat a dolgokat szereti,de ő mégsem Lili.Ez persze nem azt jelenti,hogy nem szeretem,csak nem úgy mint Lilit.Nem kevésbé,csak máshogy.Lili maga volt a csoda,Artemis meg egy kis bohóc,aki színt visz az egyébként rendszertelen és egyre szürkülő hétköznapjaimba.Könnyebb lenne,ha Lili meghalt volna,akkor nem reménykednék...Mert hiába másik kutya,nem adtam fel és nem is fogom.
Nagyon szeretem ezt a kis bohócot...Remélem ő nem hagy itt...
Tudjátok,rettegek attól,hogy magamra maradok. 

Anyám, borogass...!

Hát gyerekek,ez a kutya ez nem semmi.Nevén nevezem mostmár.Szóval Ari.Szétszedte az egyik papucsomat,úgyhogy vehetek magamnak megint,tudniillik nekem kell egy normális papucs,ha legközelebb megyek Bogácsra fürdeni anyáékkal.Thermálvíz rulez.Na mindegy,szóval vettem a kutyának játékot(piros kislabdát,meg színes-szagos-csipogós tüskés kutyajátékot),meg kutyakonzervet,mert a macskakonzerv elfogyott.Macskakaján élt eddig ugyanis,ami szégyen(rám nézve).Egy kutya macskát egyen,ne macskatápot.És lehetőleg a papucsomat se egye meg és a lábujjamat se.Tisztára mint Lili.Nembaj,családban marad.
Két és fél órát mászkáltam ma a városban a kutyaholmi után,de mostmár tényleg van mindene a drága Artemisnek.Nyakörv(kék,tappancsmintás),póráz(még Brúnóé,az egyik pincsimé volt,szintén kék),kutyakosár(Lilinek vettem még anno,de lehet Arinak kicsi lesz.Előbb-utóbb tutira kinövi),spéci kutyapárna(anyu vette valahol),kutyafésű,fém tálak(egy kisebb a kajának és egy nagyobb a víznek),törlőkendő a tappancsára,hogy ne hordja be a koszt a lakásba meg persze a két játék plusz a Lilitől örökölt kék süni,amiből már sikeresen kiszedte a csipogót,úgyhogy az nem csipog és így már nem is olyan érdekes.Már csak babasampon kell neki(a kutyasampon nemjó,az állatorvos azt mondta még régen,hogy szobakutyának babasampon kell meg hintőpor),de három hónapos koráig nemnagyon szabad fürdetni,meg egyébként is,finom kiskutyaszaga van.Virágillatszerű édes-tejes illat,amit nagyon-nagyon szeretek,finomabb még a legtutibb parfümöknél is.Én már csak tudom,bolondulok a parfümökért.Így összevetve sokba fog még kerülni ez a kis vakarcs,de minden pénzt megér,ha látom,hogy csóválja a farkát és csillog a szeme az örömtől.Mert akkor tudom,hogy jól érzi magát nálam.

Mellesleg köszi szépen,jól vagyok.Tanulok.Vázlatokat írok valami regényszerűhöz.Igen,még mindig a vázlatoknál tartok,ha ilyen ütemben haladok,talán nyolcvanéves koromra kiadható formát kap a történet.Mindegy,nem siettetem saját magamat,mert akkor elszáll az a kevés ihletem is,ami ilyenkor lenni szokott.Firkálási hajlamaim nagyrészét ugyanis itt a blogon élem ki,meg a Thrillionon,tehát ilyen szempontból a blogolás kifejezetten káros.Nembaj,majdcsak lesz valahogy.El kéne utaznom,meg fel kéne mennem Pestre,akkor talán megint elememben lennék egy jó darabig.Nem mintha nem érezném jól magam,csak papírra kéne vetnem a sztorit,csak az a baj,hogy még keresem hozzá a szavakat,meg a többit,ami még kell.Helyszínek,nevek,satöbbi.De nem sietek vele.Időm mint a tenger,bár anyu a múltkor egy buli alkalmával közölte,hogy "fiam,maholnap húsz éves leszel és még mindig nem tudod,mihez kezdj magaddal".Nem húsz,csak tizenkilenc,az is majd csak júliusban.Ha megérem.Hát perszehogy megérem.Legyünk optimisták :P Najó,ez még viccnek is rossz.

Robi otthagyja a hangszerboltot.Kár :( De mondta is,hogy nem fogja bírni a Crossfire meg Móni mellett.Már akkor mondta,mikor próbáltuk összehozni a zenekart.A kezdő lökést mindenesetre megadta,ha egyszer véletlenül összehozok egy lemezt(álom álom,édes álom...Bilibe lóg a kezed Norewa!!!),akkor majd megemlítem a köszönetnyilvánításban.Juteszembe,hirdetést kell feladnom,holnap le is gépelem és majd megkérem szépen Robit,hogy rakja ki a boltban.Hátha...

No,mára ennyi.Megyek és összebújok az Artemis nevű veszedelmes vérebbel.Csók mindenkinek!

Modern lovagok

Továbbra sem várok fehér herceget szőke lovon.Fordítva se.Csak gondoltam,ha már szidom a férfiakat,akkor nem végzek félmunkát,s elmesélem,milyennek látom őket.
A paripát motorcsodára(*Norewa nyálcsorgat,ha lenne farka,farkat is csóválna*),netán "kicsikocsi"-ra cserélték,páncéljukat felváltotta a bőrdzseki(nem volt annyira rossz csere),csizma helyett adott esetben bakancsot(még oké),menő sportcipőt,strandpapucsot(akár télen is),bőr cipőt,satöbbit hordanak.Kornélon és Tomon kívül nemsok csizmás pasashoz volt szerencsém.A hosszú haj ritkaság a férfiaknál,pedig odavagyok érte.Átadta helyét a zselézett Elvis-sérónak,vagy a süniszerű tüskéknek.Akkor most állat vagy ember?Az ember is csak egy állat.A nadrág sem mindenkinél szériatartozék,újabban szoknyákat álmodnak a nem épp heteroszexuális divattervezők az izmos,formás hátsófelekre.Tudom,hogy a skótoknál szokás a fiúknak is szoknyát hordani,de eme csodás ruhadarabot legyünk szívesek meghagyni a hölgyeknek,ha lehet.A következő mi lesz?Gyereket szültök?Az ötlet nem rossz,de ahhoz előbb luk kéne,meg amilyen a formátok,a havibajtól még az életkedvetek is elmenne.
Tehát nadrág.Az ingek/pólók rózsaszínben,tiritarkában,narancsban és egyéb feminin színekben pompáznak.Ez egy meleg srácnál oké(félre ne értsetek,semmi bajom a melegekkel,kifejezetten csípem őket),de egy hetero pasi ne hordjon rózsaszínt,inkább ássa el magát úgy három méter mélyre és maradjon is ott.Ja és ha már felsőtest,néha kifejezetten szexi tud lenni egy szőrös mellkas.Na nem kell úgy kinéznie,mint egy majomnak,de ez a gyantázás dolog ez gáz.Nem mondom,hogy legyen igénytelen a párom,de ne essünk már át a (szőke) ló túlsó oldalára!És még mondják,hogy a férfiak nem akarnak elnőiesedni...Végülis...A hisztire is azt mondják,női betegség,pedig higgyétek el,ismerek egy-két hisztis pasit.Hisztisebbek,mint én,ami nagy szó.
Szteroidok és a tőlük "növő" izmok.Hát pfuj.Undorító,nem is akarok róla beszélni.Pont mint a szilikoncici,vagy a kollagénszáj.
Nincs bennük semmi romantika,semmi költői,semmi szép.Szépről jut eszembe.Virág.Na az megmaradt,legtöbbször rózsa,de kínáltak már nekem fekete liliomot is,szóval már itt sem tudhatja az ember lánya,miféle újdonságot találnak ki.
Persze mint mindig,itt is vannak kivételek.Fiúk,akik tudják,hogyan is kell bánni egy NŐvel és akik a világért sem vennének fel rózsaszínt.Bizony,akadnak,akik tudják,mitől döglik a légy(jelen esetben én),csak az a gond,hogy ők vagy foglaltak,vagy baromira beképzeltek.

Azért mindent összevetve a férfi egészen szerethető valami,még így,huszonegyedik századi formájában is.

Artemis, vagyis Ari

Van neve a kutyának!!!Hazahoztam,egész este játszottunk,meg simiztem,ő meg a hajamat huzigálta.Sokat nyüszög mert hiányzik neki az anyukája.Most a papucsomon fetreng,mert az szőrös és olyan szaga van,mint nekem és ennek nagyon tud örülni.Fekszik a két kék jetipacskeron és csóválja a farkát.Édes kölyök és nagyon-nagyon szép.Este majd töltök fel róla képet. 

Nem férek a bőrömbe...

Félreértés ne essék,nem híztam:) Egyszerűen csak nem bírok magammal.Pörgök,mint akit betettek a turmixgépbe.Tegnap átpakoltam az összes könyvemet,mert nem tetszett,hogy méret szerint vannak felpakolva a polcra és a regények meg a lexikonok össze vannak keverve a szótárakkal és a meséskönyvekkel(igen,olyanom is van),úgyhogy átválogattam az egészet és jól összeraktam.Aztán éjjel csak forgolódtam és forgolódtam,ja és még forgolódtam is.Az Égieknek se bírtam volna elaludni.Aztán reggel olyan 8 óra tájban nagy nehezen álomba motyogtam magam,aludtam is úgy fél 11-ig,most meg fáj a fejem,de még mindig nem bírok leállni.Nem,nincs koffeintúltengésem.Ma is még csak egy kávét ittam és nem áll szándékomban többet inni.Ha továbbra is így fogok pörögni,akkor abból valószínűleg portörlés lesz,aztán meg kitakarítom a billentyűzetet,úgyis olyan koszos,hogy már nem tudom,milyen színű volt eredetileg.Szürkére emlékszem,de lehet,hogy tévedek.Jót tesz neki,hogy egyesek a gép előtt bagóznak(nem,nem én.Én nem cigizek),meg esznek meg isznak meg jól mulatnak.Az egeret is kitakarítanám,de nem merem szétszerelni,mert akkor az nem fog többet működni,annyi szent.Azt meg nem kockáztatom meg,nincs fölös kétezrem egy új egérre.Ami azt illeti,könyvet akarok venni,meg ki kell fizetnem a kiskutyám oltását.Még mindig nem hozták haza,vagy ma kapom meg,vagy holnap az állatorvos számlájával együtt.Még mindig nem tudom,mi legyen a neve,folyamatosan ezen töröm az agyam.Már megcsináltam a helyét,kimostam Lili régi párnáját.Habár úgyis velem fog aludni.Megszoktam már,hogy kutyával alszom.Nemrég macsekkal is aludtam,az is jó volt.Pasival nem akarok aludni,ahhoz nem elég nagy az ágy,biztos lelökném szegényt.Nővel meg...Izé.Lottival :) Vele szeretek aludni,főleg ha hajnal 4-kor vinnyog a telefonja.Előbb az övé(mindkettő),aztán az enyém.Csupa móka,kacagás.Nembaj,akkoris szeretem őt és ha ezt bárki kétségbe vonja,seggberúgom.
Seggberúgásról jut eszembe,a bakancsomat se ártana kifényesítenem,ha már vettem rá cipőkrémet.A csizmámat meg el kéne küldenem a cipészhez,hogy pakoljon rá új sarkat.Bár fingom sincs,hogy tizenakárhány fokban mé hordok csizmát,talán mert január van és hidegnek kéne lennie.Tiszta gáz ez az időjárás,kábé egy hétig volt tél,azóta nem volt rajtam szövetkabát.Nem mintha olyan hűdenagyonrossz lenne,csak a hideget jobban tűröm,mint a dögmeleget.
A pasiknak továbbra is azt üzenem,hogy kíméljenek(Zsolt zaklathat,főleg ha továbbra is kutyanevekkel bombáz),most minden időmet le fogja kötni egy "zsemlegombóc" azaz a kutya.Ha meg épp nem kutyázni fogok,akkor teát szürcsölgetve regénytírni vagy tételeket kidolgozni.Vagy esetleg pörögni,mint most.Szófosásom is van,mint a mellékelt ábra mutatja,de erre való a blog,nem?
A minap olvastam egy tökjó mesét valakinek a blogján.Hát olyan jót rég röhögtem.Van humora,annyi szent.Meséről jut eszembe,megtaláltam a dvd-t,amit Alicától kaptam és rajzfilmek vannak rajta.Na majd este jól megnézem valamelyik mesét és jót fogok rajta bőgni,mert már nem vagyok kisgyerek.Esküszöm,addig volt jó,míg nem kellett azon rágódni,hogy hová menjek egyetemre,honnan szerezzek pénzt ikszipszilonzé dologra,ki kivel és mikor és hol kavar,vagy hogy kinek mit vegyek karácsonyra.Visszasírom boldog tudatlanságomat,mikor még nem kellett a pofonokat kerülgetni,vagy a sebeket nyalogatni,vagy arra vigyázni,hogy éppen ki fog besértődni az aktuális blogbejegyzésemen,ami kurvára nem is róla szól.Ennyire ne legyünk már énközpontúak,könyörgöm!Azt csak nekem szabad ;) Najó,viccet félretéve,komolyan vonzom az egoista,nagyképű pasikat(és nőket,mint pl Darian kisasszony).Igen,Tom,MOST rólad van szó,többek közt.Mert ezt sem kötelező magadra venni,hiszen nem csupán veled volt dolgom,innentől kezdve nem csak Rád vonatkozhat.
Mindnek nagy a pofája,ami azt illeti,de ha a tettek mezejére kéne lépni,nos,vagy mondvacsinált indokkal elküldenek a fenébe,vagy hasonlóan képtelen magyarázattal meghátrálnak,pedig nem harapok.Aztán meg mind sír utánam.Mert,kérdem én,kinek van joga azt mondani,hogy "túl hülye vagy ahhoz,hogy felfogd a problémát"vagy hogy "bemeséled magadnak a nővéred halálát"?Néma gyereknek anyja se látja a fától az erdőt,vagy világosan és érthetően elmondja,hogy mibaja,vagy menjen a jó büdös francba,ne nézzen madárnak.
Mind azt feltételezik,hogy nem vívtam meg a magam harcát.Minden nap megküzdök saját magammal azért,hogy létezni tudjak.Tizennyolc éve kezdődött a harc.Nem volt pite,alighogy világra jöttem,szembe kellett néznem a halállal és később önmagammal,azzal,amivé lettem.De ittvagyok,a lehetőségeimhez képest egész jól megúsztam.Mondhatni ép és egészséges vagyok(tudok beszélni és járni,végig jól tanultam,a hangom is egész szép,úgyhogy akár énekelhetek is) és átkozottul szerencsés.Anyuval együtt végignéztem,ahogy a nővérem és a nagyanyám szép lassan leépül.Persze tesóm sosem volt egészséges,de sikerült felvinni egy szintre,aztán fokozatosan lett egyre rosszabb.Ez is szép nagy pofon volt.Az érettségi időszak kellős közepén ment el,és a mai napig fáj.Fogalmam sincs,kiheverem-e valaha is,de itt vagyok,élek,reggelente felkelek és összeszedem magam.Tudom,mostanában divat szenvedni,meg depressziósnak lenni,meg tizenakárhány évesen öngyilkosságot megkísérelni.Én nem divatból szenvedek,én olyan dolgokkal éltem és élek együtt,amikbe más lehet belepusztulna.Mert hányan mondhatják el magukról ugyanezt?Én nem mondom,hogy az én problémám a legnagyobb.De a magam harcát bizony megvívom nap nap után.Tehát senki ne hülyézzen le,akik mégis megteszik,nos,csinálják utánam.Lássuk,belőlük mi marad.Magabiztos,élettel teli fiatal nő(adott esetben férfi)vagy egy emberi roncs.Mert én is lehetnék ez utóbbi,sokszor éreztem,hogy így van,de mégis mindannyiszor felszedtem magam a padlóról.Persze akadt segítség bőven.Nagyon sokkal tartozom a szüleimnek,elsősorban édesanyának.Ezen kívül a másik két testvéremnek,akik még mellettem vannak.És végül,de nem utolsósorban az igaz barátaimnak.Tudják jól,hogy kik ők,nem kívánok neveket emlegetni.Bizonyára magukra ismernek.
Nos,tényleg szófosásom van,csak tudnám,hogy lett a poénnak indult bejegyzésből valami sokkal komolyabb.Így a végére visszatérnék a poénkodáshoz.Lehet,hogy egész jóll megúsztam az agykárosodást,de az biztos,hogy nem vagyok komplett :D Volt kire ütnöm,nálunk ez afféle családi vonás.Főleg a nagynéném ilyen "mindenki hülye,csak én vagyok helikopter"(telikoffer? :D) típusú.Végülis...Ahogy vesszük.Én biztos zizis vagyok,mert a humorom az elég beteg,mint ahogy a mellékelt ábra mutatja.

Csóközön mindenkinek,mára ennyi!Szamár...izé...kutyaneveket továbbra is várok!Még mindig nincs ötletem.