zongorázgatok...

Mivel kicsit fáj a fejem,meg feszült vagyok,gondoltam leülök zongorázni,úgyis rég csináltam olyat.Anyám,már el is felejtettem,milyen szar új darabot tanulni!Ja,nem értitek,mi?Haha.Na az van,hogy már kb a Fallen óta meg akarom tanulni a My Immortalt.Próbáltam hallás után.Nem ment.Próbáltam lekottázni,nem ment.Elkezdtem keresni a kottákat,de az istennek se találtam meg egy árva honlapon se.Tök véletlenül akadtam rá egy rakás Evanescence kottára,le is szedtem azon frissibe vagy kettőt,aztán gondoltam most nekiesek az egyiknek,de elég kemény,meg hát ugye évek óta nem tanultam semmi újat.De nembaj.Átveszem legalább az első pár ütemet,holnap ugyanebből a basszust,aztán meglátom.Jót fog tenni a töri mellé.Legfőbb ideje visszarázódni,ha már a Fleur de Lille-be nem kerültem be,magamnak eljátszogathatok.Ki tudja,mikor adódik egy újabb lehetőség(mikor jön egy újabb pasi).A körmömet azért még nem vágom le :p
Na,összeszedem magam így este háromnegyed kilenc felé és törizek egy sort.Hátha. 

nyekk...

Meg fogok halni.Vagy megbolondulok.Vagy mindkettő.Vagy egyik sem.Vagy nemtudom.Vagy most akkor mi van?Na ha ezt bárki is érti,az zseni.Anyám meg egy angyal.Egy szent.
Szerelmes vagyok.Már megint.Még mindig.Elcsesztem.
Kedves Oroszlán!Sajnálom.

Szeretettel ölel: a  Macskakölyök

II. HW cult tali

Nos,mit mondhatnék?Sajnálhatják,akik nem jöttek el,mert mi öten(!) igazán nagyon jól mulattunk és finomakat ettünk,mert főzött nekünk az én anyukám,aki másodállásban angyal.Komolyan mondom,rég nevettem ennyit.Biztosan ismeritek azt,mikor már a sok röhögéstől fáj a hasatok.Na ez most pont olyan volt.Aztán ottvolt Etrius és a masszázs.Anyáááám...Irtózatosan jó volt,még most is beleremegek,ha rágondolok.Bipi ölelése :D Hihi,a nyakörv útban volt.A füle meg a képeken.Najó,ezt senki se érti,nembaj.Krampusznak jólállt a zöld kockás pizsialsóm,Viktorhoz meg olyan jó volt odabújni.Majd ha jókedvem lesz,elkortyolgatom a borocskát.Persze nem egyedül,mert egyedül borozni olyan tré.Sangriázni az más...De azt is jobbszeretek társaságban ;)

Kész a szoknyám.Majdnem.Ja és voltunk turiban,megdöntöttük az eddigi rekordunkat és nyolc kiló ruhával állítottunk haza.Kincsekkel Alíznak,Pocaklakó Pankának,tesómnak,anyának,Majomparádé doktornak(gyengébbek kedvéért:Sági úr,az élettárs) és nekem.És olvasom a Memnoch-ot,amikor épp nem törizek vagy Viázok.Sajna rá most nemnagyon tudok időt szakítani,de igyekszem.Tegnap betöltötte a nemmondommeghányadikat,ő reflexből úgyis közli,hogy tizennyolc.Én meg ugyanígy közlöm múltkor egy nőnek,hogy tizenhat.Végülis...Énkérekelnézést.

Ennyi.Ittvan mindkét tesóm és most ennek örülök,mert szeretem a tesóimat.Ja,új ruhát kapott a blogom,mert csak.Mert szép.De majd egyszer kap egyedi tervezésűt,csak lusta vagyok leülni és megcsinálni.Majd a nyáron,ha meg nem jön össze(mert ez is előfordulhat,én is csak ember vagyok),akkor majd megkérek szépen valakit,aki ért hozzá.
Csók!

Éjkisasszony

Teljesen véletlenül keveredtem Tom blogjára.Csak kattogtam összevissza és akkor megláttam.Egy dalt tett fel,amire egyszerűen nem találok szavakat.Ja,persze,meghallgattam.Mert hát a határtalan kíváncsiság most is győzött.Reszketek,mint mikor szeretkezéskor élvezek,édes borzongás futkos rajtam és hol sírni,hol örömtelien kacagni támad kedvem.
Nem tudtam megállni,hogy ne hagyjak kommentet.

Mademoiselle Nuit.Éjkisasszony.Cirógató,lelket szeretgető,szívet facsaró gyönyörűség.

Összezavarva

Nem tudok hová tenni bizonyos dolgokat,bizonyos bennem kavargó érzéseket.Borzalmas napom volt tegnap,bár Marika(édes mostohám) elhozta az új szoknyámat próbálni és nagyon szép lesz,de akkoris.Jött az Ádám aki mindent jól összekuszált bennem még ha csak pár röpke percre is.Persze nem akarunk egymástól semmit és ezt meg is beszéltük.Azok után,amik Kristóffal meg Tommal történtek,félek,nem menne egy komoly kapcsolat,bármennyire is vágyom arra,hogy legyen egy párom,akire számíthatok,aki szeret és akit szerethetek.És Ádám tök édes meg csípem meg minden,de nem akarom elcseszni azzal,hogy összejövök vele,aztán valami apróság miatt kiteszem a szűrét,vagy ő az enyémet.Mert úgyis ez történne amilyen zakkant vagyok mostanában.

Tommal is alakulhatott volna másképp,ha nem vagyok olyan butus.Persze,fájt amit írt,de én is hibás vagyok,amiért olyannak látott...És töredelmesen bevallom,hiányzik.Néha szeretném felhívni,megkérdezni,hogy van,mit csinál.Jó lenne vele néha találkozni,megölelni,adni az arcára két puszit,látni azokat a csillogó szemeket,az örökmosolyú ajkakat.A fenébe is,még a durvaságát is imádtam(az Oroszlán...),ittam a szavait akkor este és bár közvetve,de neki köszönhetem,hogy Kristóffal úgy lett vége,ahogy.Ő adott erőt.Neki köszönhetem,hogy nem követtem el életem legnagyobb baklövését.Mert ha nem szakítottam volna Kristóffal,már bizonyára eljegyzett volna,vagy amilyen bolond vagyok,már a felesége lennék és tűrném,hogy minden délután az sf-ben ül a söröcskéje mellett és flörtöl a Petrikes kiscsajokkal.Rajongtam érte,aztán összevesztünk.Tudom,hibáztam.
Legjobban azt szerettem,amikor francia akcentussal beszélt.Meg amikor cirógatott.És a vele töltött reggel volt eddigi életem legszebb reggele.Fogalmam sincs,minek írom ezt most le,de muszáj,mert ha nem teszem,belepusztulok.

Anyum miatt is kiakadtam.Eltört a könyöke még a múlt hónapban.Szilánkos törés.Vácon műtötték,azt mondták annyira szétment a csont,hogy még csavarozni sem lehet.Összerakták a darabokat,amik letörtek a csontból,azt mondták,négy hét múlva csavarozzák.Tegnap megint befeküdt a kórházba és a doki közölte,hogy nem lehet becsavarozni,mert tönkremennének az ízületei,úgyhogy most megműti ugyan,de csak helyreilleszti a dolgokat aztán bízzuk a természetre.Magyarán még négy hét gipsz.Minimum.Minden nap gyógytorna,ami azzal jár,hogy minden nap leveszik a gipszet aztán visszarakják.Láttam a bőrét,a kézfején totál szétment a gipsztől.Hófehér és hámlik,a könyöke kék-zöld.Hibásnak érzem magam,mert nem voltam itthon,nem tudtam szólni neki,hogy baj lesz,pedig előre éreztem,mert előtte való nap voltam klántalin és ment szét a cipzár a szoknyámon,meg történt még egy csomó baj.Nem figyeltem a jelekre,pedig kellett volna és most nézhetem,ahogy szenved,mert segíteni nem tudok.Csak annnyiban,hogy megcsinálom,amire szüksége van,ha kell vetkőztetem,öltöztetem,ha tudok segítek neki bemászni a kádba,mosok a nagyságos úrra(igen,az alsógatyáit sikálom...).Ő meg folyton ideges és természetesen kin csattan az ostor?Hát persze.Rajtam,mert én állok hozzá a legközelebb.Csakhogy az én idegeim ezt nem bírják.Erős vagyok,persze,de ennyire nem.
Most nyugi van,mert nincs itthon.Úgy egy órája hívott,akkor ébredt fel az altatásból.Azt mondja iszonyúan fáj a keze(mi a f*szért nem kap fájdalomcsillapítót?!),de abban bízunk,hogy ennél már csak jobb jöhet.Mindig ezt mondogatom,de sajnos nem jön jobb.Félek.

A fordítás befuccsolt,most van új projekt,de még nem kezdtem neki és a tanulás mellett elég lassan fog menni.Mert hát tanulok is,májusban töri ismétlő érettségi.Szeretnék bekerülni és nagyon remélem,hogy szeretnek az Istenek.Jó,tudom hogy szeretnek,de most nagy szükségem lenne rájuk,mert csodának kéne történnie...Nem kérek sokat,csak azt szeretném,ha minden rendbejönne.