Szembesültem...

...a ténnyel, hogy van két üveg söröm(amit előbb-utóbb meg is fogok inni, de nem ma, nem most. Nem így). Kimentem a konyhába ásványvízért és akkor láttam, hogy maradt még itt két üveg sör. Jó, nem egy mézes-gyömbéres, de akkoris sör és erről rögvest eszembe jutott a tegnap este az Osterben, Gelivel és a zsiráffal, meg hogy mindenkit ámulatba ejtettem azzal, hogy én tudok sört csapolni. Rendesen, nem csak úgy ukmukfukk alátartom a poharat aztán hadd szóljon, hanem szépen kézbe veszem, megdöntöm, sörcsap finoman megnyit és úgy, és szép a sör és gyöngyözik-habzik. FelderengettMirena mosolya, Silurus vicce, Halacsék, az út hazafelé és olyan jó ez most így, mert nem kell buszhoz rohanni. Elmehetek bulizni, teaházba, könyvtárba, és tehetem mindezt anélkül, hogy akár egyetlen értékes órát is elpazarolnék, mert csak negyed óra az egyetem, tegnap is simán hazaértem fél óra alatt. Piri mama persze kétszer hívott, hogy hol vagyok már, de nem volt semmi gond, rendben hazaértem. Nem is olyan rossz környék ez, csak hát a híre ugye... Most meg Hevia dala, a Baños de Budapest cseng a fülemben. Egyszer majd erről a dalról is írok, mert szép, mert szeretem. s

Itthon :)

Forró tea az asztalon, körülöttem gyertyafény, csend. Jó itthon. Szeretem ezt a várost, szeretem ezt a lakást. Kell ennél több?

Gud nyúz

Van net :) Örülök.

Elcsúsztam...

Márhogy nem a lefagyott járdán/betonon, satöbbin, hanem időben. Gyakorlatilag senkire és semmire nem jut annyi időm,amennyit megérdemelne, a kutyámmal is csak akkor vagyok, ha lefekszem aludni. Többnyire Kedvencnagynénivel vagyok, aki segít beszerezni a maradék holmit, ami még kell ahhoz, hogy normális, épkézláb életem legyen álmaim lakásában, az OTTHONOMBAN. Erre azonban sajnos csak hétvégén van lehetőségem, mert hétközben ugye suli, nénim meg dolgozik(egy év múlva megy nyugdíjba). Viszont netezni is csak hétvégén tudok(amíg be nem kötik ott is a dolgokat), meg tanulni is, mert elég sokmindenhez kell a net. A beadandókból kettőt még el sem kezdtem, négyet kell leadnom december közepéig és már mindjárt vége a novembernek. Persze akkor még jusson időm a családra, barátokra. Tegnap is megígértem Viának, hogy beszélünk, meg játszunk és tényleg jó lett volna, mert már egy ideje kattog az agyam egy sztorin, meg az övé is. De persze megint másképp alakult. Nem magyarázkodom, mégis annak tűnik és ez a baj, hogy mindenkinek meg akarok felelni, de ahhoz meg kéne tanulnom osztódással szaporodni, vagy harminchat órából kellene, hogy álljon egy nap, vagy nem tudom. Tegnap éppenséggel a Húgommal voltam(egyszer volt kb. öt percem netezni), próbáltam beleverni a fejébe a Present Simple-t, ami sikerült is nagy nehezen(onnan kellett kezdenem, hogy személyes névmások, mert ezt sem tudta. Magyarul sem tudta, mik a személyes névmások. Mielőtt azt gondolnád, Kedves Olvasó, hogy a gyerek értelmi képességeivel van a gond, felvilágosítlak, hogy okos gyerek, csak a pedamókus nem tudja lekötni a figyelmét, valamint magyarázni sem tud, anno engem is ő tanított kemény egy évig, aztán átmentem másik iskolába és ott tanultam meg angolul), majd megalapítottuk a magyar államot Szent István segítségével, elmeséltem neki, hogy is zajlik ez a felnégyelés dolog, borzasztóan érdekelték a véres részletek(tiszta nővére a gyerek...). Jó volt, csak közben folyamatosan bűntudatom volt, mert ígéretet tettem Viának. Az a baj, hogy sorozatban csinálom ezt és tényleg nem azért, mert bántani akarom, vagy mert szándékosan hanyagolom, egyszerűen itthon magasról tesz mindenki arra, hogy más dolgom is lenne. Hét után ment el a leányzó, közben átmentünk Ledérhez, oda átjött Piri mama is és egyszercsak azon kaptuk magunkat, hogy este fél tizenegy van, mondom dejó, megint elcsúsztam. Telefon nem volt nálam ofkorsz, Via hívott is, de nem merem visszahívni. Szégyellem magam.

Neked

Boldog születésnapot! Ma lennél harminc éves. Talán büszkén vállalnád,talán letagadnád, talán csak jót nevetnél az egészen. Nem tudom,mi lenne,mert rég elmentél és nekünk csak a talánok és a bárcsakok maradtak. Bár ideje lenne,mégsem tudlak elengedni,mert az számomra egyet jelentene azzal,hogy elfelejtlek és én nem akarlak elfelejteni. Bárcsak elmondhatnám,mennyit jelentesz nekem még ennyi idő elteltével is! Látod, megint egy bárcsak. Hiányzol. Szeretlek.
Csókol húgod,
Norewa