2006. november 5., vasárnap

Nofene.Megjött a tél,franc se gondolta volna,hogy ilyen gyorsan.Itt a nagy hideg,nekem meg nincs kihez bújnom,vagyis lenne,de ő meg nem kell.Namindegy,igyekezvén feledni egykorvolt hős szerelmesemet,arra vetemedtem,hogy ismerkedem.Teljesen véletlenül belefutottam egy zenészbe és hát ugye elszántuk magunkat egy találkára,amit én randinak csúfoltam.Nem volt az,de kész szerencse mert szerény véleményem szerint pocsék volt és nem áll szándékomban megismételni.Sőt,a továbbiakban randizni is csak akkor vagyok hajlandó,ha az illető nem azzal indít,hogy van-e otthon valaki.Nálunk mindig van valaki,szó sem lehet cekcualizálásról,csak ha előre szólok,hogy viszek valakit,vagy ha magamra zárom a lakást,tudniillik átjáróház van a nap huszonnégy órájában,de tizennyolcban biztosan.Lényegtelen.
A lényeg,hogy mindez egy rémes csütörtöki napon történt,amikoris rendesen összekaptam Robival,a banda dobosával.Kibékültünk ugyan,de ma közölte,hogy valószínűleg nem fogja bírni egyszerre a két zenekart.Ez azért is szar,mert részben hibásnak érzem magam,meg azért is,mert tulajdonképp nélküle még mindig csak üldögélnék a kis fenekemen arra várva,hogy valaki rámüvölt,hogy kellene egy énekesnő ikszipszilon bandának.Miatta csinálom az egészet és most megint sírok,hogy ezt le kell írnom,de ez a nagy harci helyzet.Pedig már épp kezdtem egyenesbe jönni lelkileg.Azt hiszem ebből mégiscsak az lesz,hogy elmegyek orvoshoz,vagy nemtudom,mert már nem bírom tovább.Kezdik beadni a kulcsot az idegeim,az öngyilok meg nem megoldás,mert tulajdonképpen szeretek élni,csak ne lennék ilyen szomorú.Alighogy történt velem valami jó,megint elveszítek mindent és én ezt nem akarom.Görcsösen szorítom azt a keveset,ami megmaradt és az egészben az a rossz,hogy tudom,én tehetek róla.Nem kellett volna úgy kiakadnom csütörtökön.Esküszöm jóváteszem,csak ne essünk szét!Olyan jó volt...És félek,hogy ha jön valaki más helyette,azzal nem lesz ilyen jó.Félek,hogy megint visszaesek,rettegek hogy megint keserű és szomorú leszek.Boldog akarok lenni megint és már elindultam a jó úton,de elcsesztem.Sajnálom,nem így akartam. 
Ezzel együtt megkötöttem(ismételten)a női világbékét.Meghívtak játszani az ÁC klánba Thrillionon és én igent mondtam,tudván,hogy Mircsike vezeti.Az igazság az,hogy magasról teszek arra,mi történt köztünk.Nem tudok rá haragudni,inkább magamra haragszom,mert máshogy kellett volna kezelnem a problémát.De ami volt elmúlt,most legalább a Thrillionnal minden rendben.Élvezettel olvasom a frissen kiadott világleírást.Addig sem azon agyalok,hogy mit csesztem el Robival kapcsolatban.Buta voltam és szeretném jóvátenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése