2007. március 12., hétfő

Kiharu

Elköltöttem az ösztöndíjam maradékát.Magamra,mert jólesett.Könyvet vettem,olyat,ami talán anyát is érdekli.Annakidején a Nők Lapjában olvastunk néhány részletet Kiharu Nakamura regényéből,a Kiharu a Gésából.Ez még jóval azelőtt történt,hogy a Gésa Emlékiratai kirobbantotta volna a hatalmas gésa-lázat(hogy az Illatos kimonóról és a hasonló hangzatos című regénycsodákról ne is beszéljek),és én már akkor meg akartam venni a könyvet.Aztán valamiért kimaradt.Évek teltek el és Karácsony táján jutott eszembe,amikor Alica mesélte,hogy megkapta ajándékba a Gésa emlékiratait és kérdezte,hogy én mit kérek.Mondtam,hogy ha sikerül megszereznie,akkor a Kiharut.Nem jött össze,de én már rákattantam a dologra.A Vámpírkrónikák miatt mentem be az egyik könyvesboltba(Kristóf kedvéért:az Inkognitó helyén nyílt egy könyvesbolt,hogy még véletlenül se emlékeztessen arra,hol csókolóztunk először) és ott került szóba valahogy a Kiharu és mondta a pasi,hogy ha gondolom,utána nézhet.Meghagytam neki egy telefonszámot meg a nevemet és péntek reggel(hajnali fél tizenegykor)hívtak a boltból,hogy megvan,ha tudok,menjek le.Meglepett az ára.Azt hittem,sokkal drágább lesz,tippeltem vagy három-négyezer forintra.Nemmondommegmennyi.Ha tudni akarjátok,vegyétek meg! :D 
Azt ígértem anyunak,hogy először ő olvashatja el,de nem bírom ki,úgyis végeztem a Testtolvajjal.Jöhet a Kiharu,a vámpírok most várhatnak.
Előre is bocsi mindenkitől,mert amikor nem tanulni fogok,akkor olvasni és nem leszek elérhető.Nem haltam meg,ne örüljetek :D
Csók! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése