Index és társai

Ma kézhez kaptam az indexemet,már el is felejtettem,milyen jó érzés a kezemben tartani,mert ez már nem általános iskolás/gimis ellenőrző,ez már olyan igazi felnőttes,bőrkötéses hivatalos dokumentum,mondjuk meg is kell fizetni rendesen,ha elhagyod vagy elrontanak benne valamit(kemény 5ezer forint,egy havi lakbér).És amilyen szétszórt vagyok...Persze azért igyekszem.
Ma voltam hobbykellékesnél,persze szigorúan az előadások után és nem helyett,mert rendes lány vagyok,egyébkéntis jövő héten ilyenkor már túlleszek az őstörténet vizsgámon és rághatom a körmöm a róma miatt.Mennifog,ügyes gyerek vagyok.A kelettel és a historiográfiával lesznek apróbb gondok,de apró gond nem gond,menni fog ez :) Szóóóóval hobbykellékes,soksok csillivilli csinimini motyó,szeressem az ilyen helyeket,de most nem magamnak vásároltam,sőt,igazából nem vásároltam,csak körbeszaglásztam,mert Mrs. X meg akarja lepni Mr. X-et Y dologgal és szándékosan nem mondok semmi konkrét dolgot,nem akarom lelőni a poént.
Visszafelé gyalog jöttem,mert nem nagy távolság.Az Üllői út sarkától Mária utcán sétáltam a Lőrinc pap térig,ennyi mozgás kell.Közben nem épp kellemes emlékek sora rohant meg,ahogy elhaladtam a SOTE szemklinika előtt,annak idején ott csücsültem,ott közölték,hogy szemüveg kell,aztán hónapokkal később,hogy műtét lesz ebből.Nem is egy volt,mindjárt három szép sorjában,az elsőnél még ovis,az utolsónál már "nagykislány" voltam,de meglett az eredmény,azóta az égvilágon semmi gond nincs.Sőt...Megérte,de nem volt kellemes,a nővérkék folyton csesztettek,mikor lépcsőzni kellett és lemaradtam,meg anyum folyton ott akart lenni és emiatt is rajtam csattant az ostor,mert "nemigazhogyennyireanyásvagy" meg "nemkellahisztianyuután" meg "nemigazhogynemértimeganyukádhogyvégealátogatásnak". Hat éves voltam és szörnyen féltem.A másodiknál meg anyum félt,mert nem mondták neki,hogy nem tíz percet,hanem másfél órát töltök majd a drága prof kezei közt.Az utolsónál már nem féltem,mert a prof már elmondta,mire számítsak,meg hogy semmi veszélyes nincs,mert csak "kozmetikai beavatkozás",de anyu akkoris ott akart lenni és a nővérkék veszekedtek velünk,meg egymással.
A legszebb mondatot 14 éves koromban hallottam a proftól: nem kell többet kontrollra jönnie,csak ha valami baj van". Baj nincs,köszönöm szépen.A prof meg Lenke néni azóta már nyugdíjasok én meg szeretettel gondolok rájuk(ha tudnák,milyen közel lakom most...),ellentétben a nővérkékkel,akiket hál' istennek azóta se láttam :D