Agyamra ment a...

...megfázás.Vagy az,hogy négy és fél órát voltam kedves alvással tölteni.Na jó,lustulással egy kicsit többet.Ez nagyjából annyit tesz,hogy feküdtem az ágyikómban(amit utálok,már nem feküdni,hanem magát az ágyat.Vegyen nekem valaki egy ágyat!)és szép színes képeket vetítettem kisfejemből és elképzeltem,hogy a plafonon megy a movie.Ezt szaknyelven Viával múvizásnak becézzük,ez a mi kis közös mókánk,kár,hogy egymás agyából még nem megy,de ahogy "Ledérke Nővérke" szokta mondani,ami késik,az jön.Előbb-utóbb kifejlesztjük a közös múvizást.Addig is pörgök,meg hódolok a grafomániámnak,ami súlyosbodni látszik,tekintve,hogy a jegyzetelés és a blogolás már nem elégít ki.Mostmár regényvázlatolni is kezdtem (megint).Legelőször pedamóka előtt kapott el a dolog,be kellett ülnöm egy cukiba a Kazinczy meg a Wesselényi utca sarkán és kölcsöntollal(mert a sajátomat balgamód elszórtam valahol,juteszembe,tollat kell vennem.Most.Azonnal.)nekiálltam vázlatolni.Két oldal cirka fél óra alatt,ami egész jó,tekintve,hogy napokig szoktam "vajúdni" egy-egy szösszenettel.Fél óra alatt csak a blogolás megy(vagy még az sem). Azóta is tart a dolog,tegnap hajnal négyig játszadoztunk,de ez sem elég.A múvizás se elég.Semmi se elég (azistenit),itt írni kell.Szemináriumi dolgozatot meg referátumanyagot is kell csinálnom,de ez sem fog megakadályozni abban,hogy mellette regényt írjak.Tudom,a vége úgyis az lesz,mint az összes eddigi kezdeménynek,nevezetesen a fiók alján köt ki,vagy elspájzolom egy floppyra/cd-re,tudomisén miféle adathordozó alkalmatosságra.Vagy nem,mert lehet,hogy most lesz belőle valami.Megint de határozott vagyok!Tényleg elment az eszem.Nyugtass meg,Kedves Olvasó,hogy ez normális (de ha nem,azt is mondd meg,bizisten keresek egy szakembert)!Na mentem írni.Ha elfelejtek blogolni,az meg azért van,mert nincs netem.Májusig már nem köttetem be,utána meg úgyis hazamászok vagy mi a tök...Vizsgaidőszakban már itthon leszek,de bezárom az ajtót,hogy még véletlenül se tudjanak rólam.Aztán meg majd valamikor költözés.Remélem jó ideig az utolsó.Ez tartja bennem a lelket,meg az írás.