Kedvenc napszakom

Ami azt illeti,mikor a blog indult,még nem voltam istenigazából éjszakázós.Később kezdődött ez,valamivel az írásbeli érettségi után.Nappal aludtam,éjjel meg valami tanulásszerűt műveltem,mert olyankor volt csend.Szegény Piri mama azt hitte,szimplán lusta vagyok (és tényleg van bennem egy jó adag),pedig nem,egyszerűen csak szeretek csendben,békében tanulni,amikor a kutya se lát.
Persze most nem tanulok.Viánál csücsülök megint(tekintve,hogy említett hölgyet elnyomta az álom,enyém a gép)és már harmadik(vagy negyedik?)napja nem vagyok képes négy-öt röpke óránál többet aludni.Ma még ennyi se lesz belőle mert már fél négy és én még addig se jutottam el,hogy boxer meg top,amiben aludni szoktam így huszonegynehány fokban(harmincegynehány fokban már meztelenül szoktam) és még csak éppenhogy ásítozom.Fél hétkor(legkésőbb) meg már kelhetek,reggel be kéne tolnom a képem kilencre mert lesz valami előadás-szerű képződményem.Aztán mégegy és végül mégegy és fél négyig bent leszek,de aztán bizisten felmegyek a lakásba és akkorát fogok aludni péntek reggelig,hogy még.Mindezt azért,hogy bírjam a bulizást.Mert dorbézolás lesz a hétvégén.
Nem mellesleg tegnap elmentem Awela és Viola barátnéim ballagására a volt koleszomba(rendes ballagás 30-án,csak hogy el ne felejtsem).Nagy felújítások voltak,új ajtó,új bútorok az ötödiken(kidobták a dátumos szekrényemet :D ).A műsor is színvonalasabb volt,mint az én időmben.A tanárnénik-bácsik meg örültek,hogy látják kedvenc eminens kisördögüket.Mert én bizony éltanuló voltam,de egy égetnivaló dög,aki villanyoltás után (a fiúszinten) mászkálgatott és éjjel zuhanyzott,amikor már a kutya sem volt ébren.Hogy is volt ez az éjszakázás dolog akkor?Lehet,kicsit korábban elkezdtem,mint azt én feltételezem magamról.Jé...Node kanyarodjunk vissza Aweláékhoz.Volt szerencsém megismerkedni Andrejjel,lementünk a Lámpásba,amit Fekete Ajtó néven is emlegetnek.Kaptam teát,a teába butykosból pár csepp valamit,amire Andrej azt mondta,whiskey,de szerintem nektár volt vagy csodalötty, vagy nem tudom,de jót tett,mert hiszen szigorúan terápiás célzattal kaptam(mondák eztet ők).Ha már nincs lelkierőm a saját gyógyteáimhoz...Namindegy,Andrej előadott néhány édeskedves történetet édeskedves orosz akcentussal,amiért én alapjáraton rajongok,mindig sütisütős édes mostohámra emlékeztet,aki ugyan ukrán,de ugyanilyen édes akcentusa van :)Szláv kötődések meg gyökerek na.
Mostmár kezdem érezni,hogy aludni kellene,de még akarok mesélni kicsit Neked,Kedves Olvasó.Megszívtam ám a mai szemináriumot,a jövő hetit jegyzeteltem ki,de sebaj,legalább az letudva.Innen nézve már nem is akkora szívás.
Lehet megvárom a napkeltét,mert az szép,főleg itt a Kertvárosban.