2012. november 22., csütörtök

Az angolórákról

Most valószínűleg a Kedves Olvasók közül többen röhögőgörcsöt fognak kapni, de sebaj.
Az van, hogy mostmár harmadik hete tanítok. Igen, én. Én, aki azt gondoltam, nem jó ötlet a tanítás, mert kikészülnek a diákok. Hát most tanulnak, de keményen. Angolt, nagyon kezdők, nyelviskolában (és miközben ezt a mondatot írom, sátáni kacajt hallatok). Hetente kétszer másfél órát.
A nagyon kezdő szint az olyan, hogy ott kell kezdeni, hogy I am, meg My name is, mostanra már egészen ügyesen ragozza a négy huszonéves, a harmincas, a tizenhétéves meg a két hatvanas a létigét. Minden órán szódolgozat, kapnak házit is, én meg lelkesen magyarázok, gyakorlunk, néha kések kicsit, de egyébként rettentően élvezem (hogy ők élvezik-e, azt nem tudom, de nem különösebben érdekel majd megkérdezem).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése