2014. március 4., kedd

Arról, hogy miért nincsenek mostanában személyesebb hangvételű bejegyzések

Nehéz erről írni, Kedves Olvasó. Egyrészt úgy éreztem, az én mindennapjaim nem valami érdekesek, főleg az utóbbi időben, mert minden nap a Pasi-Kutyi-Munka háromszög mentén mozgok, ritkán történik olyan, amit megírásra érdemesnek és elég érdekesnek tartok. Maradnak tehát az inspiráló heti mottók, meg a pénteki projektek (az utóbbi két hétben ezek is kimaradtak, van rá magyarázat és mentség, mindjárt részletezem), ezek is főleg magamnak, mert meglehetősen nehéz helyzetben vagyok, és kellenek a kapaszkodók.
Az van ugyanis, hogy öt csodálatos év után el kell hagynom az én imádott Odúmat. Nem egészen önszántamból. Piri mama csődje kicsit olyan volt, mint a vízbe dobott kavics, a "vízgyűrűk" most értek el hozzám. Felmondták a hitelt már rég, mostanra átkerült a dolog egy faktorcéghez, közös értékesítésben állapodtunk meg, és nagyon úgy tűnik, hogy egy házaspár szeretné megvenni, mert két gyerekkel is szűkösen élnek a jelenlegi lakásukban, de jön a harmadik kicsi, szóval költözniük kell, és az én Odúm nyerte el a tetszésüket.
Szinte biztosra veszem, hogy most az olvasótáborom jelentős része el fog fordulni tőlem, hiszen így az ő szemükben értéktelenné vált mindaz, amit például a Glamour napok kapcsán írtam, mert ugye minek szórom a pénzt ruhákra, fizettem volna inkább a lakást. Nos, a történet ennél lényegesen bonyolultabb, a részletezésbe itt, nyilvánosan nem fogok belemenni, aki tényleg kíváncsi rá (netán segítő szándék is vezérli, bár ez utóbbiban aztán végképp nem reménykedem) kérdezzen nyugodtan emailben (norewa@gmail.com).
Április 1-je a határidő, addigra ki kell találnom, merre van pontosan az előre, de mint ahogy a törlesztőt nem tudtam fizetni, úgy nagy valószínűséggel az albérletre sem fog jutni (hiába húzkodom a nadrágszíjat, a fizetésem a rezsi rám eső részére is kevés jelen pillanatban, azt meg nem várhatom, hogy Pasi eltartson, előbb ásom el magam).
Ezért maradnak el bejegyzések, mert vagy pakolom a holmimat (öt év alatt sokminden összegyűlt, és amit lehet, szeretnék megmenteni, mielőtt a faktorcég költöztetői jönnek és szanaszét hurcolják az egészet), vagy valamiféle megoldáson agyalok.
Nem kérem, hogy sajnálj, Kedves Olvasó. Arra kérlek, várj türelemmel, mert lesz megoldás, nem kerülök az utcára, a kérdés csak az, mi mindenről kell majd lemondanom. Beszámolok mindenről, amiről lehet, amint lehet. Ígérem.

2 megjegyzés:

  1. Senki sem ítélkezhet úgy, hogy nem látja a teljes képet, legalábbis én nem fogok. Remélem, hamar elkezd rendeződni a helyzet. Ha van kedved egy ilyesmi bejegyzéshez, továbbadnám neked ezt: http://nuadastenonis.blogspot.hu/2014/03/tag-dij-jatek-akarmi.html
    De nem sértődök meg, ha kihagyod :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó tudni, hogy "ismeretlenül" is mellettem állsz és drukkolsz nekem. Köszönöm!
      A játékkal pár éve már találkoztam, de azóta változott pár dolog, szóval amint lesz egy lélegzetvételnyi időm, nekiugrok.

      Törlés