Nehéz erről írni, Kedves Olvasó. Egyrészt úgy éreztem, az én mindennapjaim nem valami érdekesek, főleg az utóbbi időben, mert minden nap a Pasi-Kutyi-Munka háromszög mentén mozgok, ritkán történik olyan, amit megírásra érdemesnek és elég érdekesnek tartok. Maradnak tehát az inspiráló heti mottók, meg a pénteki projektek (az utóbbi két hétben ezek is kimaradtak, van rá magyarázat és mentség, mindjárt részletezem), ezek is főleg magamnak, mert meglehetősen nehéz helyzetben vagyok, és kellenek a kapaszkodók.
Az van ugyanis, hogy öt csodálatos év után el kell hagynom az én imádott Odúmat. Nem egészen önszántamból. Piri mama csődje kicsit olyan volt, mint a vízbe dobott kavics, a "vízgyűrűk" most értek el hozzám. Felmondták a hitelt már rég, mostanra átkerült a dolog egy faktorcéghez, közös értékesítésben állapodtunk meg, és nagyon úgy tűnik, hogy egy házaspár szeretné megvenni, mert két gyerekkel is szűkösen élnek a jelenlegi lakásukban, de jön a harmadik kicsi, szóval költözniük kell, és az én Odúm nyerte el a tetszésüket.
Szinte biztosra veszem, hogy most az olvasótáborom jelentős része el fog fordulni tőlem, hiszen így az ő szemükben értéktelenné vált mindaz, amit például a Glamour napok kapcsán írtam, mert ugye minek szórom a pénzt ruhákra, fizettem volna inkább a lakást. Nos, a történet ennél lényegesen bonyolultabb, a részletezésbe itt, nyilvánosan nem fogok belemenni, aki tényleg kíváncsi rá (netán segítő szándék is vezérli, bár ez utóbbiban aztán végképp nem reménykedem) kérdezzen nyugodtan emailben (norewa@gmail.com).
Április 1-je a határidő, addigra ki kell találnom, merre van pontosan az előre, de mint ahogy a törlesztőt nem tudtam fizetni, úgy nagy valószínűséggel az albérletre sem fog jutni (hiába húzkodom a nadrágszíjat, a fizetésem a rezsi rám eső részére is kevés jelen pillanatban, azt meg nem várhatom, hogy Pasi eltartson, előbb ásom el magam).
Ezért maradnak el bejegyzések, mert vagy pakolom a holmimat (öt év alatt sokminden összegyűlt, és amit lehet, szeretnék megmenteni, mielőtt a faktorcég költöztetői jönnek és szanaszét hurcolják az egészet), vagy valamiféle megoldáson agyalok.
Nem kérem, hogy sajnálj, Kedves Olvasó. Arra kérlek, várj türelemmel, mert lesz megoldás, nem kerülök az utcára, a kérdés csak az, mi mindenről kell majd lemondanom. Beszámolok mindenről, amiről lehet, amint lehet. Ígérem.
Senki sem ítélkezhet úgy, hogy nem látja a teljes képet, legalábbis én nem fogok. Remélem, hamar elkezd rendeződni a helyzet. Ha van kedved egy ilyesmi bejegyzéshez, továbbadnám neked ezt: http://nuadastenonis.blogspot.hu/2014/03/tag-dij-jatek-akarmi.html
VálaszTörlésDe nem sértődök meg, ha kihagyod :)
Jó tudni, hogy "ismeretlenül" is mellettem állsz és drukkolsz nekem. Köszönöm!
TörlésA játékkal pár éve már találkoztam, de azóta változott pár dolog, szóval amint lesz egy lélegzetvételnyi időm, nekiugrok.