Nofene.Megjött a tél,franc se gondolta volna,hogy ilyen gyorsan.Itt a nagy hideg,nekem meg nincs kihez bújnom,vagyis lenne,de ő meg nem kell.Namindegy,igyekezvén feledni egykorvolt hős szerelmesemet,arra vetemedtem,hogy ismerkedem.Teljesen véletlenül belefutottam egy zenészbe és hát ugye elszántuk magunkat egy találkára,amit én randinak csúfoltam.Nem volt az,de kész szerencse mert szerény véleményem szerint pocsék volt és nem áll szándékomban megismételni.Sőt,a továbbiakban randizni is csak akkor vagyok hajlandó,ha az illető nem azzal indít,hogy van-e otthon valaki.Nálunk mindig van valaki,szó sem lehet cekcualizálásról,csak ha előre szólok,hogy viszek valakit,vagy ha magamra zárom a lakást,tudniillik átjáróház van a nap huszonnégy órájában,de tizennyolcban biztosan.Lényegtelen.
A lényeg,hogy mindez egy rémes csütörtöki napon történt,amikoris rendesen összekaptam Robival,a banda dobosával.Kibékültünk ugyan,de ma közölte,hogy valószínűleg nem fogja bírni egyszerre a két zenekart.Ez azért is szar,mert részben hibásnak érzem magam,meg azért is,mert tulajdonképp nélküle még mindig csak üldögélnék a kis fenekemen arra várva,hogy valaki rámüvölt,hogy kellene egy énekesnő ikszipszilon bandának.Miatta csinálom az egészet és most megint sírok,hogy ezt le kell írnom,de ez a nagy harci helyzet.Pedig már épp kezdtem egyenesbe jönni lelkileg.Azt hiszem ebből mégiscsak az lesz,hogy elmegyek orvoshoz,vagy nemtudom,mert már nem bírom tovább.Kezdik beadni a kulcsot az idegeim,az öngyilok meg nem megoldás,mert tulajdonképpen szeretek élni,csak ne lennék ilyen szomorú.Alighogy történt velem valami jó,megint elveszítek mindent és én ezt nem akarom.Görcsösen szorítom azt a keveset,ami megmaradt és az egészben az a rossz,hogy tudom,én tehetek róla.Nem kellett volna úgy kiakadnom csütörtökön.Esküszöm jóváteszem,csak ne essünk szét!Olyan jó volt...És félek,hogy ha jön valaki más helyette,azzal nem lesz ilyen jó.Félek,hogy megint visszaesek,rettegek hogy megint keserű és szomorú leszek.Boldog akarok lenni megint és már elindultam a jó úton,de elcsesztem.Sajnálom,nem így akartam. 
Ezzel együtt megkötöttem(ismételten)a női világbékét.Meghívtak játszani az ÁC klánba Thrillionon és én igent mondtam,tudván,hogy Mircsike vezeti.Az igazság az,hogy magasról teszek arra,mi történt köztünk.Nem tudok rá haragudni,inkább magamra haragszom,mert máshogy kellett volna kezelnem a problémát.De ami volt elmúlt,most legalább a Thrillionnal minden rendben.Élvezettel olvasom a frissen kiadott világleírást.Addig sem azon agyalok,hogy mit csesztem el Robival kapcsolatban.Buta voltam és szeretném jóvátenni.

:D Happy Halloween, vagyis inkább Samhain

Hullafáradt vagyok,alig látom a betűket,de gondoltam írok pár sort így Samhain alkalmából(köszönet az isteneknek,csodás nap volt a mai).Tegnap-vagyis az inkább már ma- hajnali kettőkor találtam meg az ágyat,így elég későn ébredtem.Anyu totál ki volt akadva már korán reggel(egészpontosan "hajnali" 10 órakor),de azért ezt leszámítva szépen indult a nap.Ebédig ki se dugtam az orrom,aztán meg temetőjárás,miegyéb következett.Négykor pedig a csúcs:próbáltunk a zenekarral.Pakolással együtt laza négy óra volt,jó sok cigiszünettel meg rengeteg ökörködéssel megspékelve.Jók leszünk!Hajráhajrá!Nevünk is van már(még nem árulom el:P )és jelen pillanatban épp Ákost dolgozunk fel összecsiszolódásképpen(egész jól ment ma,nem úgy mint legutóbb),aztán majd jön a többi is szépen lassan.Nem kell sietni,van időnk,bár én szívem szerint minden nap próbálnék,mert egyre jobban belejövök.Valljuk be,élvezem a dolgot,és rég volt már olyan,hogy én a Thrillionon meg a vf-profil frissítéseken kívül bármit is élvezettel csináltam volna.Lassacskán kerek lesz a világ,már csak egy szőrgolyó hiányzik(nevezetesen Liliom,de legalábbis egy kiskutya)a boldogságomhoz,meg persze az,hogy elinduljon létező/nemlétező karrierem...Szerelmesvok,na.Baj ez? Nem lenne gond,ha nem magamat imádnám:P

Sok boldog Samhaint mindenkinek!

Nem értem.Esküszöm nem értem magam.Hogy van ez?Az egyik pillanatban még fülig ér a szám és le se lehet lőni,a következőben meg már a sírás kerülget és rühellem az elcseszett(vagy legalábbis annak tűnő)életemet.Nem akarok itt panaszkodni,hiszen kezdenek összejönni a dolgaim.Zenekar.Igen,énekelni fogok és igenis elkiabálom mert már van próbatermünk és ha minden jól megy,nevet is találtam és már írjuk a saját számainkat és összecsiszolódásképp feldolgozunk pár számot.
De mégsem jó,mert Liliom nem jött haza.És nem jó,mert egyedül vagyok.Mármint nincs párom és az nemjó.Az a helyzet,hogy megszoktam három év alatt,hogy van mellettem valaki,számíthatok rá,szerethetem,szeret...Ja nem,ez utóbbit nem szokhattam meg,mert csak most jött rá az egykorvolt Kedves,hogy szeret,s hogy mennyit jelentettem neki,mikor mellette voltam.Vissza akar jönni és voltak pillanatok,mikor úgy éreztem,engedem.De nem szabad engednem,azzal nemcsak frissen visszakapott büszkeségemet és tartásomat veszíteném el,hanem a testvérem emlékét is sérteném.Lehet hogy hülyeség,de ezt érzem,az Istenek bocsássanak meg érte.Pedig hogy szerettem...A lelkemet adtam volna érte és minden egyebemet,amim csak van.Akár kéretlenül is.Szépnek hittem a rózsaszínre festett mézédes hazugságfalat amit magunk,magam köré vontam,vontunk.
Még mostis fáj,nem tudok sírás és keserűség nélkül visszagondolni az együtt töltött hosszú évekre.A fagyos-tüzes prágai utunkra,a balatoni nyarakra,a Vörös Oroszlánban elteázgatott végtelennek tűnő délutánokra,azt átsuttogott édes,romantikus estékre(megjegyzem ebből  nem volt túl sok),a közös szerepjátékokra,a szalonnasütésre,Kornél bulijára(mindegyikre amire együtt mentünk),a két szalagavatóra.Valahányszor meglátom egy közös képünket,elszorul a szívem és görcsbe rándul a gyomrom.Felszisszenek és elrántom a fejem,mintha legalábbis valami undorító,erkölcstelen,gusztustalan dolgot látnék.Ki is töröltem a képeket,elraktam az emlékezetem legtávolabbi rekeszébe.Eltemettem mindet.Le kell zárnom,ennyi volt.Zárd le Te is,Kedves.Ne bánts többet,eleget bántottuk egymást.Engedj el.

(2012. okt. 17. A végén pár kép szerepelt az egyetemi koleszról, de azokat nem teszem fel ide, nem érdekesek annyira)

SZIE

Na,megint itthon.Honvágyam az még nem volt,de volt más érzés,elég sok.Eltévednem azt nem sikerült,mindig követem az ismerős arcokat meg a nyilakat és mindent megtalálok.De inkább mesedélutánt tartok.Jó?Ha nem jó,akkor is.
Tehát:

Vasárnap este beköltöztem a SZIE kollégium E épületébe(szép új épület,tök modern,nagyon baba) a 145-ös szobába.Aszittem kétágyas,hát bebuktam.Kaptam két kulcsot bejelentkezéskor,egyik a bejárat,másik a szoba.Mondom,milyen bejárat?Erre a pasas rám mosolyog,én meg kis naivan mentem anyuék után,akiknek leadták az infót míg én a papírokat töltögettem egy asztalnál.Ők már tudták a titkot és mosolyogtak.Megkerestük a 106-os bejáratot,és nekem már akkor gyanús volt a dolog,de nagyon.Beléptem,illetve beestem egy ÓRIÁSI konyhába és akkorát néztem,hogy még.A lényeg ezután jött.Megkerestem a 145-ös szobát és fülem-farkam kettéállt a csodálkozástól.Kiderült,hogy a házban(ilyen appartmanszerű,két szintes,egy fürdő+külön vécé/szint,hatalmas,jól felszerelt konyha)nyolc darab EGYÁGYAS szoba(cellának csúfolom mer pöttöm de nagyon kényelmes és a célnak pont megfelel),tehát van egy KUCKÓM!Erre vágytam a Pannóniában töltött évek alatt,mert ha egyedül akartam lenni,nem volt hová elbújnom(max a vécébe,de ott is hallották a motyogásomat meg a sírást így elég sokan elmebetegnek tituláltak).Csak elég csupasz volt az egész,se kuka,se mikró,se takarítófelszerelés.Én tisztítószert meg rongyot vittem,de felmosó meg ilyenek nem voltak.De ezzel még vasárnap a kutya se törődött,gondoltuk majd kapunk.Hát egy nagy francot kaptunk!Négy kukát,kettő kicsit,kettő nagyot,ez egy kicsi,egy nagy/szint.Ennyi,minden mást magunknak kell biztosítani.Sóher banda!De jólesz ez,nem hisztizek,örülök hogy ilyen jutott.Várjunkcsak...Örülök?Ez csoda.
Megkaptam az órarendet is,hétfő és péntek üres,tehát lesz szabadidőm.Kiderült,hogy az egyik lány a házban ugyanarra a szakra jár,elsős és ráadásul csoporttársam is és még egy csomó közös van bennünk.Szereti a teát és szeret énekelni és tök aranyos.Mindenki nagyon aranyos,nem olyanok mint elsőben voltak a csajok a Pannóniában(tisztelet a kivételnek akik rendesek voltak velem).
Hétfőn végigültem a dögunalom évnyitót aztán visszabújtam a kuckóba Moldovát olvasni,ki se dugtam a nózim pedig Annamari is hívott Agymosiba bulizni meg a Nyolcasba is.Fingom se volt,mi az a Nyolcas,de erről majd később.
Tegnap voltam az első előadásokon,illetve gyakorlatokon.Előbbiekről lazán lehet lógni mer a kutya se ír jelenlétit(szerintem nem is kell),utóbbiakat viszont keményen jegyzik,ergo nem ajánlott lógni.Nem is nagyon akarok lógni a gyakorlatokról,de lesz olyan előadás amire csak akkor fogok bejárni,ha aludni/regénytírni akarok.Ahogy végeztem,visszamásztam a koliba.Hívott Annamari,hogy mostmár igazán kéne talizni.Mondom jó,mikor és hol?Hétkor,Nyolcas előadóban.Elmagyarázta hol van,de arról nem szólt,hogy az micsoda.Kutyagoltam majdnem fél órát,mire megtaláltam.Nem előadó(komolyan azt hittem,hogy az),hanem egy kocsma.Le is gurítottam az este folyamán egy nagy vadászt(vörösbor-kóla a gyengébbek kedvéért,arányt nem mondok,fantáziára bízom).Nem drága a hely(csak a Bacardi Breezer,úgyhogy olyat nem fogok ott inni csak ha fizeti valaki)meg jó is csak messze van a koleszomtól,de nem izgat különösebben.
Ma végigültem a Mikroökonómia gyakorlatot.Nem volt olyan rossz,mint vártam,remélem ilyen marad végig és nem lohasztják le kezdeti lelkesedésem.A környezetgazdaságtan előadás iránt viszont hiú reményeket tápláltam.Annyira unalmas volt,hogy egész idő alatt lepkéket rajzolgattam,a mellettem ülő két leányzó meg békésen szunyókált.Legközelebb követem a példájukat,vagy a padban vagy a kuckómban.A gazdaságtörténet sem volt jobb,a többi órát meg szépen ellógtam és hazajöttem.Majd hétfő este visszamászok és onnantól csak egy-egy előadást hagyok ki,ha olyanom lesz,de egész napokat/fél napokat nem fogok lógni többet.Csak ez így egyszerre kicsit sok volt:D
Tehát így összességében nem volt olyan rémes,de én azért mégiscsak át akarok jelentkezni,amilyen gyorsan csak lehet.Most itthon ülök és nézegetem a laptopomat.Arról még nem tudok írni,előbb fel kell kicsit turbóznom meg elő kell vakarnom hozzá a netkábelt.Októbertől van internet a koleszban is,kábeltévé jövő héttől.Tiszta luxus,a Pannóniához képest Hilton.Majd csinálok fotókat jövő héten és feltöltöm.

Csóközön!

Hümm...

Már jó ideje nem blogoltam.Ennek több oka is volt,részben az,hogy teljesen szétestem tesóm halála miatt,részben hogy rengeteg elintéznivalóm akadt,mert bár nem ott,ahol szerettem volna,de mégis egyetemista leszek.Ez az utolsó előtti napom itthon és már pakolok,de gondoltam tartok némi szünetet és írok pár sort.
Kezdeném ott,hogy szeretném megköszönni Kristóf bának a kommentet,amint tudom,fizetem a tartozásomat,pláne ha lesz szíves megsúgni,hogy kinek kell.Lényegtelen,hogy az előleget odaadtam és olyanért fizetek amin jelen sem voltam.Választhattam,vagy elmegyek a bankettre és végignézem, ahogy anya szétesik és a pszichiátrián köt ki(vagy még rosszabb,a diófa egyik ágán),vagy nem megyek el a bankettre és inkább kipihenem anyával együtt a temetés+érettségi okozta sokkot,stresszt,nem tudom minek is nevezzem.Tökre nem lényeges,hogy még most sem hevertem ki a történteket,hogy sokszor nyugtatóval(gyógyszer+tea+aromaterápia,ez a három egyszerre,utóbbi kettő nagy dózisban) is nehezen tudok létezni.Meg aztán,ha már baj van,az bizony csőstül jön.Liliom még mindig nincs meg,már másfél hónapja tűnt el,s én lassacskán feladom.Már csak fénykép,csak emléke egy szép időszaknak,amikor boldog voltam.A Kedvessel nem békültem ki,Gergővel nem jött össze és mással sem eddig,pedig alkalmam lett volna bőven.Három év alatt egész ügyesen elszoktam a randizgatástól,flörtöléstől,miegyebektől.A felvételim,mint említettem volt,nem úgy sikerült,ahogy akartam.Semmi gond,majd lesz valahogy,ha más nem,elvégzem a közgázt Gödöllőn(merthogy oda megyek).Amit igazán akarok,azt amellett is csinálhatom,sőt csinálom is.Két történet is kering az agyamban,az egyikhez majd most írok vázlatokat.Még nem mondhatok semmit és elkiabálni sem akarom,tehát erről ennyit.
Még mindig nem jöttem egyenesbe lelkileg.Hol azt érzem,kilábaltam belőle,hol meg fekete fellegként tornyosulnak fölém a bajok,s fájdalommal,keserűséggel,gyásszal töltik meg a napjaimat.Sajnos többször érzem úgy,hogy nem fog menni.Nem mondta senki,hogy a gyász az ilyen.Felkészültünk rá,rendben.A tényre,hogy meg fog halni.De az érzésre nem,mert erre nem lehet.Talán könnyebb lenne,ha minden más jól alakult volna,de nem így történt és nem igazán tudom,mihez kezdjek az íráson kívül.Csak ilyenkor vagyok képes kikapcsolni,meg Thrillionozás közben,bár most az sem megy,mert összebalhéztam a klánvezérrel és otthagytam a bagázst a fenébe.Talán jobb is,mert nekem már nincs erőm életben tartani a haldoklót.Elég magamat életben tartani,igazán tekintettel lehettek volna erre.Mindegy,már nem érdekel,majd találok mást.Mindig találok mást és őszintén remélem,hogy a kiutat is megtalálom,de félek nem fog menni segítség nélkül...

Megyek és pakolok tovább.Az lesz a legjobb,addig sem rágódom.