2009. augusztus 31., hétfő

Norewahaj vol. 3.

Barna lány lettem. Sötétbarna, szép lett. Elmondhatom magamról, hogy három fodrászom is van, az egyik (Sherif) vágja, a másik (Annamari) festi, a harmadik (Zsu) szárítja. Így csinálják a királylányok :P

2009. augusztus 30., vasárnap

Artista (és egyébiránt okos) eb

Nem tudom, ennek miből vannak a lábai, szerintem gumiból, mert helyből képes közel másfél méter magasra ugrani, pedig egy kis porbafingó, de nevezhetjük talajgyalunak vagy gyökérkaszának is(tiszta gazdája, én sem vagyok valami magas, az első talajmenti fagynál befagy az agyvizem). Meg olyat is tud az eb, hogy jön, felágaskodik a térdemre, megtartom hátulról, ő meg felmászik a lábamon az ölembe és akkor ott elvan, ezt olyankor csinálja, mikor rettenetesen örül nekem, de ahhoz nincs kedve, hogy felugorjon az ölembe, vagy nem is tud felugrani, mert állok. Mert ugye ez a felmászás dolog akkor az igazi, ha a gazda áll. Egyébként ma beszabadult fél percre a szobába, na rögtön az ágyra mászott, de csak azért, mert én még ott heverésztem félálomban, gondolta felébreszt, ha már arra jár. Rendes lány, na, csak kicsit nyálasan meg hangosan ébreszt. Persze amint képes voltam kinyitni a széjjelszáradt számat, rászóltam, hogy húzzon kifele, de nagyon gyorsan, ment is, mint akit seggbe lőttek, behúzta fülét-farkát. Tíz perccel később belesett az ajtón, hogy megvagyok-e még, látta, hogy igen, megcsóválta a farkát, vakkantott egyet, majd kiment. Szeret, szeretem :)

2009. augusztus 28., péntek

60. nap - gyümölcsnapi filozofálás

Most jön egy kis önfényezéssel vegyes nyavalygás. Ez elsőre furcsán hangzik, de ha tovább olvasod majd a bejegyzést, Kedves Olvasó, akkor meg fogod érteni, legalábbis őszintén remélem. Ha nem olvasod tovább, mert azt mondod, "a fene esne ebbe a hülye Norewába, amiért folyton nyivákol" és aztán szépen elnavigálsz másik honlapra, vagy szimplán bezárod a böngészőablakot, azt is megértem.
Gyümölcsnap van. Ez önmagában elég elkeserítő számomra. Nem azért, mert nem szeretem a gyümölcsöt. Szeretem egy napos nyári reggelen a kertben ülve, vagy délután anyuval, vagy bármikor, amikor kedvem szottyan. Epret, málnát, almát, körtét, dinnyét, banánt, nektarint, cseresznyét, meggyet, licsit, szőlőt, szedret, narancsot, mandarint, citromot, lime-ot(többnyire a mojitoban, de magában is) és még sorolhatnám, amit nem szeretek, az a szilva(csak lekvár formájában), a sárgabarack(szintén lekvárnak jó csak), az ananász és a grapefruit (azt meg külön utálom, mikor valaki fonetikusan grépfrútnak írja, alapból utálom az új angol jövevényszavak fonetikus átírását, az sem érdekel, ha az a szabályos. A legtöbb ilyenre egyébként van magyar szó is. Azt meg pláne utálom, ha "grépfruit"-nak ejtik, bizonyos tv-s nagydarab szakács szokta úgy, kiver a víz a pasastól), ezen kívül nagyjából minden.
Nem ez a baj. Az, hogy gyümölcsnapon csak ezt lehet, persze vannak különböző receptek, elvileg egy kis mézet lehet rá, de az úgy már nem az igazi, ez a méregtelenítésről kéne, hogy szóljon. A víznap is erre való, de azt -töredelmesen bevallom- nem mertem tartani, de így is fogyok, nem is keveset.
Mert az van, hogy mostmár elhiszem azt a 10 kilót, mert látszik. Csak épp megbarátkozni nem egyszerű az új képpel. Nem sajnáltatni akarom magam, meg voltam én sovány, csak az azért elég régen volt, még a gimi legelején és elég komoly árat fizettem érte. Szerencsém volt, időben észheztérítettek. Most viszont az a helyzet, hogy ésszerű módon, nem túl kemény melóval(de azért mégiscsak lemondásokkal járó módszerrel) fogyok. Nemcsak, hogy fogyok, átalakul a testem. Az a test, aminek a látványával valamelyest megbarátkoztam az elmúlt hat évben. A megbarátkozás persze nem azt jelenti, hogy meg is voltam vele elégedve, mondjuk inkább, hogy elfogadtam a képet a tükörben. Most az van, hogy a narancsbőröm, ami a combomon, de leginkább a fenekemen van és amiről azt hittem, visszafordíthatatlan folyamat eredménye, egyre kevésbé látványos, szép lassan eltűnik majd, ha így haladok. A striáimmal sajnos nem tudok mit kezdeni, azok maradnak. Ezzel a ténnyel szerintem sosem fogok megbékélni és még csak azt sem mondhatom, mit nekem stria, van egy szép gyerekem, mert nincs gyerekem, ezek a csíkok nem terhesség miatt vannak a hasamon és a csípőmön. Ennyit a narancsbőrről és a striákról, jöjjön a többi. Épp ma álltam meg a hálószobai tükröm előtt, teljesen meztelenül és amit láttam, az nem az én testem volt. Nem az, amit eddig megszoktam. Ennek a lánynak kisebb, formásabb feneke van, mint nekem. Ennek a lánynak lényegesen laposabb hasa van, mint nekem, ráadásul itt-ott látszik néhány kósza hasizom is, ezek pedig nekem köztudottan nincsenek, valahogy elsorvadtak az évek során. Ennek a lánynak formás combjai vannak, meg két csinos vádlija. Kisebbek a mellei, vékonyabbak a karjai, kicsit erőteljesebbek az arcvonásai, de valahogy mégis olyanok, mint az enyémek. Ennek a lánynak széles mosolya van, meg csillogó, csokoládébarna szemei.
Ezt a lányt kell elfogadnom és bevallom, nem lesz könnyű. Szebb ez a mostani tükörkép, mint az előző, de én nehezen viselem a változást, szóval ezzel meg kell barátkoznom megint, de talán végre elégedett is leszek. Persze van még harminc napom, de a változást már most látni és ez kicsit ijesztő.
De nem fogom most feladni. Nem akarom visszacsinálni. Ahhoz túl sok munkám fekszik benne.

2009. augusztus 27., csütörtök

59. nap - a Bolhapiac napja

Ma reggel szénhidrátnap alkalmából úgy döntöttem, meglepem magam némi mákos piskótával. Ezzel nem is volt semmi gond, felkeltem reggel, gondoltam megsütöm míg nem látok ki a fejemből friss vagyok és üde, meg egyébként is Kedvencnagynéni kilencre ígérte, hogy jön (ehhez képest nyolc után pár perccel kopogott az ajtómon, épp betoltam a sütit a sütőbe). Befutott a drága, én gyorsan elmosogattam, felöltöztem, közben a süti is elkészült, bár az alja kicsit megégett, de annyi baj legyen, le tudtuk vágni.
De nem is ez a lényeg. Már hetek óta tervezzük, hogy kinézünk az ecserire, hátha kincsre lelünk. Szóval gép elé csüccsentem a cicamosdás, meg az öltözködés után, útvonaltervező, merre menjünk. A honlap szerint a 99-es busz kb. 100 méterre a céltól tesz le. Rendben, menjünk. Buszra fel, bő húsz perc alatt odaértünk, ahová a honlap mondta, közben nosztalgiáztam egy sort a Wekerle láttán(eszembe jutott a Zsófinál töltött este, a meztelenülalvással, meg a muffinnal, amiből kifelejtettük a cukrot, az volt életem legeslegelső muffinja). Leszálltunk, piac sehol. Sétafika fel-le, semmi. Jött egy hölgy, Kedvencnagynéni leszólítja, kérdi, hol a piac. A hölgy közölte, hogy messzebb, az 54-es vagy az 55-ös busszal még 4 megálló, de úgyis azzal megy ő is, csak kicsit tovább, tartsunk vele, majd szól. Rendben, menjünk. Kiderült, hogy a program jól számolt, mert a 155-ös szám tényleg kb. 100 méterre van a 99-es megállójától, de a 156-os messzebb, mert máshogy van a számozás, tök más kerület az út másik fele.
Végül megtaláltuk a piacot, bementünk. Rengetegminden, kicsit olyan múzeumszerű volt. Tudni kell, hogy bolondulok a régi holmikért. Mindegy, hogy az napernyő, lópatkó, ládika, vagy képkeret, imádom. Minél régebbi, annál jobban szeretem. Ha régész lennék, vagy régiségkereskedő, mondhatnánk, hogy szakmai ártalom, bár történészhallgatóként is előferdül az emberrel, hogy régi holmikkal kerül közelebbi kapcsolatba, de lényegesen ritkábban ugyebár. Szóval minden, amit el tudsz képzelni, Kedves Olvasó. Csodálatos, régi csillárok, szobrok mindenféle méretben, bútorok jó és kevésbé jó állapotban. Könyvek jelképes összegért és szipka aranyáron, többtízezerért. Bortartós, első ránézésre csodaszép földgömb nevetségesen magas áron, cellux-szal megragasztva, nem tudom eldönteni, hogy állagmegőrzés céljából, vagy merő igénytelenségből. Csinos állólámpák elfogadható áron, mások családi fotói fillérekért, régi, kézzel horgolt függönyök, terítők, félszemű, félkarú baba, játékmackó. Itt-ott hiányos étkészlet, herendi porcelán, több kilónyi, nemesfémből készült kitüntetés, rengeteg gyönyörű ékszer, ruhák, katonai zubbonyok, bőrszerkó, fém ágykeret, cirádás bortartók egy kedves fiatalembernél szintén elég elfogadható árakon. Mindenféle méretű és fazonú üvegek és poharak, díszes üvegkancsók. Volt egy legyező, amit ha még fél percig néztem volna, teljesen beleszeretek, rá is szóltam Kedvencnagynénire, hogy sürgősen ráncigáljon el onnan, szerencsére megtette. Végül nem vettünk semmit, a szipkadolog kedvemet szegte, de a látvány és az élmény felbecsülhetetlen volt. Legközelebb majd a PeCsába megyünk, de az hétvégi program lesz.

2009. augusztus 26., szerda

Ami kimaradt

Rájöttem, hogy van piros bögrém is. Legnépszerűbbinstantkávés(igen, az N betűsre gondolok). 160 forintért vettem, jó vásár volt :) Ja, meg van egy echte svájci is, svájcizászlósos, Svájcból. A következő piros holmim egy vizipipa lesz, ha egyszer lesz pénzem.