Félreértés ne essék,nem híztam:) Egyszerűen csak nem bírok magammal.Pörgök,mint akit betettek a turmixgépbe.Tegnap átpakoltam az összes könyvemet,mert nem tetszett,hogy méret szerint vannak felpakolva a polcra és a regények meg a lexikonok össze vannak keverve a szótárakkal és a meséskönyvekkel(igen,olyanom is van),úgyhogy átválogattam az egészet és jól összeraktam.Aztán éjjel csak forgolódtam és forgolódtam,ja és még forgolódtam is.Az Égieknek se bírtam volna elaludni.Aztán reggel olyan 8 óra tájban nagy nehezen álomba motyogtam magam,aludtam is úgy fél 11-ig,most meg fáj a fejem,de még mindig nem bírok leállni.Nem,nincs koffeintúltengésem.Ma is még csak egy kávét ittam és nem áll szándékomban többet inni.Ha továbbra is így fogok pörögni,akkor abból valószínűleg portörlés lesz,aztán meg kitakarítom a billentyűzetet,úgyis olyan koszos,hogy már nem tudom,milyen színű volt eredetileg.Szürkére emlékszem,de lehet,hogy tévedek.Jót tesz neki,hogy egyesek a gép előtt bagóznak(nem,nem én.Én nem cigizek),meg esznek meg isznak meg jól mulatnak.Az egeret is kitakarítanám,de nem merem szétszerelni,mert akkor az nem fog többet működni,annyi szent.Azt meg nem kockáztatom meg,nincs fölös kétezrem egy új egérre.Ami azt illeti,könyvet akarok venni,meg ki kell fizetnem a kiskutyám oltását.Még mindig nem hozták haza,vagy ma kapom meg,vagy holnap az állatorvos számlájával együtt.Még mindig nem tudom,mi legyen a neve,folyamatosan ezen töröm az agyam.Már megcsináltam a helyét,kimostam Lili régi párnáját.Habár úgyis velem fog aludni.Megszoktam már,hogy kutyával alszom.Nemrég macsekkal is aludtam,az is jó volt.Pasival nem akarok aludni,ahhoz nem elég nagy az ágy,biztos lelökném szegényt.Nővel meg...Izé.Lottival :) Vele szeretek aludni,főleg ha hajnal 4-kor vinnyog a telefonja.Előbb az övé(mindkettő),aztán az enyém.Csupa móka,kacagás.Nembaj,akkoris szeretem őt és ha ezt bárki kétségbe vonja,seggberúgom.
Seggberúgásról jut eszembe,a bakancsomat se ártana kifényesítenem,ha már vettem rá cipőkrémet.A csizmámat meg el kéne küldenem a cipészhez,hogy pakoljon rá új sarkat.Bár fingom sincs,hogy tizenakárhány fokban mé hordok csizmát,talán mert január van és hidegnek kéne lennie.Tiszta gáz ez az időjárás,kábé egy hétig volt tél,azóta nem volt rajtam szövetkabát.Nem mintha olyan hűdenagyonrossz lenne,csak a hideget jobban tűröm,mint a dögmeleget.
A pasiknak továbbra is azt üzenem,hogy kíméljenek(Zsolt zaklathat,főleg ha továbbra is kutyanevekkel bombáz),most minden időmet le fogja kötni egy "zsemlegombóc" azaz a kutya.Ha meg épp nem kutyázni fogok,akkor teát szürcsölgetve regénytírni vagy tételeket kidolgozni.Vagy esetleg pörögni,mint most.Szófosásom is van,mint a mellékelt ábra mutatja,de erre való a blog,nem?
A minap olvastam egy tökjó mesét valakinek a blogján.Hát olyan jót rég röhögtem.Van humora,annyi szent.Meséről jut eszembe,megtaláltam a dvd-t,amit Alicától kaptam és rajzfilmek vannak rajta.Na majd este jól megnézem valamelyik mesét és jót fogok rajta bőgni,mert már nem vagyok kisgyerek.Esküszöm,addig volt jó,míg nem kellett azon rágódni,hogy hová menjek egyetemre,honnan szerezzek pénzt ikszipszilonzé dologra,ki kivel és mikor és hol kavar,vagy hogy kinek mit vegyek karácsonyra.Visszasírom boldog tudatlanságomat,mikor még nem kellett a pofonokat kerülgetni,vagy a sebeket nyalogatni,vagy arra vigyázni,hogy éppen ki fog besértődni az aktuális blogbejegyzésemen,ami kurvára nem is róla szól.Ennyire ne legyünk már énközpontúak,könyörgöm!Azt csak nekem szabad ;) Najó,viccet félretéve,komolyan vonzom az egoista,nagyképű pasikat(és nőket,mint pl Darian kisasszony).Igen,Tom,MOST rólad van szó,többek közt.Mert ezt sem kötelező magadra venni,hiszen nem csupán veled volt dolgom,innentől kezdve nem csak Rád vonatkozhat.
Mindnek nagy a pofája,ami azt illeti,de ha a tettek mezejére kéne lépni,nos,vagy mondvacsinált indokkal elküldenek a fenébe,vagy hasonlóan képtelen magyarázattal meghátrálnak,pedig nem harapok.Aztán meg mind sír utánam.Mert,kérdem én,kinek van joga azt mondani,hogy "túl hülye vagy ahhoz,hogy felfogd a problémát"vagy hogy "bemeséled magadnak a nővéred halálát"?Néma gyereknek anyja se látja a fától az erdőt,vagy világosan és érthetően elmondja,hogy mibaja,vagy menjen a jó büdös francba,ne nézzen madárnak.
Mind azt feltételezik,hogy nem vívtam meg a magam harcát.Minden nap megküzdök saját magammal azért,hogy létezni tudjak.Tizennyolc éve kezdődött a harc.Nem volt pite,alighogy világra jöttem,szembe kellett néznem a halállal és később önmagammal,azzal,amivé lettem.De ittvagyok,a lehetőségeimhez képest egész jól megúsztam.Mondhatni ép és egészséges vagyok(tudok beszélni és járni,végig jól tanultam,a hangom is egész szép,úgyhogy akár énekelhetek is) és átkozottul szerencsés.Anyuval együtt végignéztem,ahogy a nővérem és a nagyanyám szép lassan leépül.Persze tesóm sosem volt egészséges,de sikerült felvinni egy szintre,aztán fokozatosan lett egyre rosszabb.Ez is szép nagy pofon volt.Az érettségi időszak kellős közepén ment el,és a mai napig fáj.Fogalmam sincs,kiheverem-e valaha is,de itt vagyok,élek,reggelente felkelek és összeszedem magam.Tudom,mostanában divat szenvedni,meg depressziósnak lenni,meg tizenakárhány évesen öngyilkosságot megkísérelni.Én nem divatból szenvedek,én olyan dolgokkal éltem és élek együtt,amikbe más lehet belepusztulna.Mert hányan mondhatják el magukról ugyanezt?Én nem mondom,hogy az én problémám a legnagyobb.De a magam harcát bizony megvívom nap nap után.Tehát senki ne hülyézzen le,akik mégis megteszik,nos,csinálják utánam.Lássuk,belőlük mi marad.Magabiztos,élettel teli fiatal nő(adott esetben férfi)vagy egy emberi roncs.Mert én is lehetnék ez utóbbi,sokszor éreztem,hogy így van,de mégis mindannyiszor felszedtem magam a padlóról.Persze akadt segítség bőven.Nagyon sokkal tartozom a szüleimnek,elsősorban édesanyának.Ezen kívül a másik két testvéremnek,akik még mellettem vannak.És végül,de nem utolsósorban az igaz barátaimnak.Tudják jól,hogy kik ők,nem kívánok neveket emlegetni.Bizonyára magukra ismernek.
Nos,tényleg szófosásom van,csak tudnám,hogy lett a poénnak indult bejegyzésből valami sokkal komolyabb.Így a végére visszatérnék a poénkodáshoz.Lehet,hogy egész jóll megúsztam az agykárosodást,de az biztos,hogy nem vagyok komplett :D Volt kire ütnöm,nálunk ez afféle családi vonás.Főleg a nagynéném ilyen "mindenki hülye,csak én vagyok helikopter"(telikoffer? :D) típusú.Végülis...Ahogy vesszük.Én biztos zizis vagyok,mert a humorom az elég beteg,mint ahogy a mellékelt ábra mutatja.
Seggberúgásról jut eszembe,a bakancsomat se ártana kifényesítenem,ha már vettem rá cipőkrémet.A csizmámat meg el kéne küldenem a cipészhez,hogy pakoljon rá új sarkat.Bár fingom sincs,hogy tizenakárhány fokban mé hordok csizmát,talán mert január van és hidegnek kéne lennie.Tiszta gáz ez az időjárás,kábé egy hétig volt tél,azóta nem volt rajtam szövetkabát.Nem mintha olyan hűdenagyonrossz lenne,csak a hideget jobban tűröm,mint a dögmeleget.
A pasiknak továbbra is azt üzenem,hogy kíméljenek(Zsolt zaklathat,főleg ha továbbra is kutyanevekkel bombáz),most minden időmet le fogja kötni egy "zsemlegombóc" azaz a kutya.Ha meg épp nem kutyázni fogok,akkor teát szürcsölgetve regénytírni vagy tételeket kidolgozni.Vagy esetleg pörögni,mint most.Szófosásom is van,mint a mellékelt ábra mutatja,de erre való a blog,nem?
A minap olvastam egy tökjó mesét valakinek a blogján.Hát olyan jót rég röhögtem.Van humora,annyi szent.Meséről jut eszembe,megtaláltam a dvd-t,amit Alicától kaptam és rajzfilmek vannak rajta.Na majd este jól megnézem valamelyik mesét és jót fogok rajta bőgni,mert már nem vagyok kisgyerek.Esküszöm,addig volt jó,míg nem kellett azon rágódni,hogy hová menjek egyetemre,honnan szerezzek pénzt ikszipszilonzé dologra,ki kivel és mikor és hol kavar,vagy hogy kinek mit vegyek karácsonyra.Visszasírom boldog tudatlanságomat,mikor még nem kellett a pofonokat kerülgetni,vagy a sebeket nyalogatni,vagy arra vigyázni,hogy éppen ki fog besértődni az aktuális blogbejegyzésemen,ami kurvára nem is róla szól.Ennyire ne legyünk már énközpontúak,könyörgöm!Azt csak nekem szabad ;) Najó,viccet félretéve,komolyan vonzom az egoista,nagyképű pasikat(és nőket,mint pl Darian kisasszony).Igen,Tom,MOST rólad van szó,többek közt.Mert ezt sem kötelező magadra venni,hiszen nem csupán veled volt dolgom,innentől kezdve nem csak Rád vonatkozhat.
Mindnek nagy a pofája,ami azt illeti,de ha a tettek mezejére kéne lépni,nos,vagy mondvacsinált indokkal elküldenek a fenébe,vagy hasonlóan képtelen magyarázattal meghátrálnak,pedig nem harapok.Aztán meg mind sír utánam.Mert,kérdem én,kinek van joga azt mondani,hogy "túl hülye vagy ahhoz,hogy felfogd a problémát"vagy hogy "bemeséled magadnak a nővéred halálát"?Néma gyereknek anyja se látja a fától az erdőt,vagy világosan és érthetően elmondja,hogy mibaja,vagy menjen a jó büdös francba,ne nézzen madárnak.
Mind azt feltételezik,hogy nem vívtam meg a magam harcát.Minden nap megküzdök saját magammal azért,hogy létezni tudjak.Tizennyolc éve kezdődött a harc.Nem volt pite,alighogy világra jöttem,szembe kellett néznem a halállal és később önmagammal,azzal,amivé lettem.De ittvagyok,a lehetőségeimhez képest egész jól megúsztam.Mondhatni ép és egészséges vagyok(tudok beszélni és járni,végig jól tanultam,a hangom is egész szép,úgyhogy akár énekelhetek is) és átkozottul szerencsés.Anyuval együtt végignéztem,ahogy a nővérem és a nagyanyám szép lassan leépül.Persze tesóm sosem volt egészséges,de sikerült felvinni egy szintre,aztán fokozatosan lett egyre rosszabb.Ez is szép nagy pofon volt.Az érettségi időszak kellős közepén ment el,és a mai napig fáj.Fogalmam sincs,kiheverem-e valaha is,de itt vagyok,élek,reggelente felkelek és összeszedem magam.Tudom,mostanában divat szenvedni,meg depressziósnak lenni,meg tizenakárhány évesen öngyilkosságot megkísérelni.Én nem divatból szenvedek,én olyan dolgokkal éltem és élek együtt,amikbe más lehet belepusztulna.Mert hányan mondhatják el magukról ugyanezt?Én nem mondom,hogy az én problémám a legnagyobb.De a magam harcát bizony megvívom nap nap után.Tehát senki ne hülyézzen le,akik mégis megteszik,nos,csinálják utánam.Lássuk,belőlük mi marad.Magabiztos,élettel teli fiatal nő(adott esetben férfi)vagy egy emberi roncs.Mert én is lehetnék ez utóbbi,sokszor éreztem,hogy így van,de mégis mindannyiszor felszedtem magam a padlóról.Persze akadt segítség bőven.Nagyon sokkal tartozom a szüleimnek,elsősorban édesanyának.Ezen kívül a másik két testvéremnek,akik még mellettem vannak.És végül,de nem utolsósorban az igaz barátaimnak.Tudják jól,hogy kik ők,nem kívánok neveket emlegetni.Bizonyára magukra ismernek.
Nos,tényleg szófosásom van,csak tudnám,hogy lett a poénnak indult bejegyzésből valami sokkal komolyabb.Így a végére visszatérnék a poénkodáshoz.Lehet,hogy egész jóll megúsztam az agykárosodást,de az biztos,hogy nem vagyok komplett :D Volt kire ütnöm,nálunk ez afféle családi vonás.Főleg a nagynéném ilyen "mindenki hülye,csak én vagyok helikopter"(telikoffer? :D) típusú.Végülis...Ahogy vesszük.Én biztos zizis vagyok,mert a humorom az elég beteg,mint ahogy a mellékelt ábra mutatja.
Csóközön mindenkinek,mára ennyi!Szamár...izé...kutyaneveket továbbra is várok!Még mindig nincs ötletem.